Párhuzamos világok létére irányítja a fényt a Hadréven élő romákat illető lakásépítés újabb „fejleménye”.
2013. április 23., 19:092013. április 23., 19:09
Távol áll tőlem eleve bizalmatlanul közelíteni ama prefektusi bejelentéshez, miszerint idén megkezdik a Maros megyei faluban ama 1993 egy vészterhes pillanatában felperzselt lakóházak újraépítését, de engedtessék meg alapos fenntartásokkal kezelni eme hatósági ígéretet.
Pontosan azért az elhallgatott válaszért, amelyet a kormánymegbízott nem ejtett ki, pedig ő is nagyon jól tudja: idestova nyolc éve nem azért nem történt egyetlen kapavágás sem a hadrévi három, mindösszesen három lakóház felépítése tárgyában, mert ez a tétel túlterhelné az állami, illetve megyei/helyi költségvetést, hanem azért, mert az érintett családok cigányok. Miként soha, itt és most sem sértő, pejoratív értelemben használom e népcsoport etnikai hovatartozását meghatározó szót, hanem úgy, ahogyan például a cigánymuzsika, a cigánytánc vagy cigánypecsenye fogalmaink esetében használjuk.
A tényállás adott: Enache asszonyt parafrazálva Románia lassan levédheti az időhúzás, a be nem tartott ígéretek/kötelezettségek és nemzetközi törvényszéki/bírósági ítéletek sajátos itteni változatát. Nincs mit szépíteni: Romániában a többségi nemzet, a magyarság és a lassan talán a legnagyobb számú etnikai kisebbségként számon tartható, de önmagát egységesen megfogalmazni – egyelőre – képtelen cigányság egymással teljesen párhuzamos világot él. Ez testesült meg 1989 után (is) már annyiszor, s újabban éppen a hadrévi példa dúcolja alá ezt a megállapítást. E három etnikai közösség teljesen másképp megfogalmazott világban él, az alapkommunikációnál tovább aligha lép, s a jelek szerint ennek a párhuzamos világnak a létét a strasbourgi emberi jogi bíróság 2005. júliusi ítélete is igazolja, mert aligha érzékeli, hogy – versenycéggel együtt vagy anélkül – a hadrévi vagy máshol élő cigányság társadalmi helyzetére egy, két, akárhány járdalapgyártó cég létesítése távolról sem megoldás.
Miközben Romániában nemcsak a cigányságot, de bennünket, másokat is sokszor és sok területen érint a türelmetlen elutasítás. Egyáltalán: jogállam az a Románia, ahol három lakóháznyi kötelesség betartására sincs akarat?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!