VEZÉRCIKK – Előzmény nélküli, hogy román művelődésszervező kapta tömbmagyar vidéken a Háromszék kultúrájáért díjat, amelyet a korábbi években kizárólag a kultúra területén gyümölcsöző tevékenységet folytató erdélyi magyar személyiségeknek ítéltek oda.
2017. január 17., 22:342017. január 17., 22:34
Az elmúlt évek hagyományaihoz képest az is változást jelez, hogy most nem a magyar, hanem a román kultúra napján nyújtották át a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársának az elismerést. Mint a megyei önkormányzat elnöke fogalmazott, a közösségek közti mély társadalmi beágyazódottságú feszültségek feloldásának a kultúra lehet a leghatékonyabb ellenszere.
Az effajta hatékony ellenszerre minden bizonnyal szükség van, többek közt azért is, mert megannyi területen élesen körülhatárolt kulturális megosztottság szellemében éli-élteti hagyományait a magyar és román közösség, és ez hatványozottan érvényes a Székelyföldre. A szociokulturális elkülönülés természetesen annak is tulajdonítható, hogy a kisebbségi kérdés román megközelítésében ma is a kollektív jogok erőteljes elutasítása kapja a domináns szerepet. A megosztottság pedig mintegy belénk van kódolva, egyfajta adottságnak tekinthető, és bizonyos határig természetesnek, szükségesnek, spontánnak mondható. Hiszen vitathatatlan, hogy a magyar identitás körvonalait szilárdan, biztos kézzel kell meghúzni ahhoz, hogy ne kerüljön veszélybe nyelvi-kulturális azonosságunk, amelynek folyamatosan újra kell termelődnie ahhoz, hogy hosszú távon garantálhassa önnön létezését.
Ugyanakkor nem ártana figyelembe venni: perspektivikusan nézve nem biztos, hogy jót tesz a székelyföldi közösségnek, ha az erdélyi magyar közgondolkodás egyik markáns, meghatározó és sok esetben makacs hagyományát élteti és ragozza szemellenzősen. Nevezetesen azt a gondolatot, miszerint létezésünknek csak az lehet a biztosítéka, ha a románoktól minél inkább elkülönülten, biztonságosan felépített külön szellemi-lelki terünkben szocializálódunk, és ennek szellemében neveljük az ifjúságot. Ha párhuzamos, hermetikusan zárt világokat teremtünk magunk körül, semmi esélyünk elfogadtatni a többséggel például azt sem, hogy a magyar követelések teljesítésével a románok tulajdonképpen az égvilágon semmit sem veszíthetnek.
Az, hogy a kultúra olyan kapukat nyit, amelyeken keresztül az egyes közösségek tagjai ki-be járhatnak és a feszültségmentes együttélés érdekében érdemi, példamutató dialógus kezdődik, egyik fél számára sem lehet ártalmas. Nem beszélve arról, hogy a kulturális érték – nemzetiségtől függetlenül – nettó gazdagíthat mindenkit, aki befogadja. A megnyíló kapukon belépve pedig talán újabb és újabb megnyíló kapukhoz vezethet út.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!