2011. július 27., 09:332011. július 27., 09:33
Mindenki a megbékélés, a közeledés szükségességét hangsúlyozza, ami ésszerű is, ha végiggondoljuk, hogy az itt lévő kis országok csakis összefogással lehetnek képesek komoly érdekérvényesítésre, például az egyesült Európában. Komoly lépéseket is tettek ez ügyben, többek között a térség energiafüggőségének mérséklése érdekében megkezdődött a gáz- és az elektromos vezetékek összekötése, hogy egymást segítve könnyebben ellen tudjanak állni az országok a külföldi nyomásnak, a gázcsapok elzárása révén történő esetleges zsarolásnak. A közeledésnek azonban ahhoz, hogy hosszú távú lehessen a barátság, nem szabadna megállnia a gazdasági együttműködés szintjén. Csökkenteni kellene a nemzetek közötti történelmi feszültségeket is, ami mindaddig nem képzelhető el, amíg az elmúlt pár száz év eseményeit homlokegyenest más megvilágításban oktatják az egyes országokban.
Lehetetlen helyzeteket szül ugyanis az, hogy a magyarok által nemzeti hősként tisztelt történelmi személyiségeket a románok bűnözőknek tartják, a románok nagyjait pedig a magyarok tekintik gyilkosoknak. Nem kell sokat töprengenünk a példákon: itt van Avram Iancu mócvezér, akinek szobrokat állítanak, és akiről utcákat neveznek el annak ellenére, hogy a magyar történészek szerint tömegesen gyilkoltatott le ártatlan magyar civileket. Vagy említhetném Horthy Miklóst, akit általában zsidógyilkos náciként mutat be a román történetírás, holott eddigi olvasmányaimból azt szűrtem le, hogy a kormányzó a szélsőjobboldali eszméktől ugyanúgy irtózott, mint a szélsőbaloldaliaktól.
Ezen pedig csak úgy lehetne segíteni, ha az igazságot próbálnák meg oktatni, és nem politikai célokat követve állítanák össze a tankönyveket, illetve ha nem engednék, hogy ismert közéleti szereplők hamis tételekből kiindulva uszítsák a nemzeteket egymás ellen. Talán célszerű lenne a vezető történészeket összezárni egy szobába mindaddig, amíg nem sikerül olyan álláspontokat kialakítaniuk, melyek – ha nem is azonosak – legalább közel állnak egymáshoz, és a jövőben ezeket tanítanák az iskolákban. Mert akkor valószínűleg a más nemzetiségűekkel folytatott baráti beszélgetések során sem kellene bizonyos témákat kínosan kerülni, ha meg akarjuk őrizni a társalgás hangvételét.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!