Makkay József
2026. július 23., 11:302026. július 23., 11:30
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából úgymond Parajd számára bő egy héttel ezelőtt megítélt 14,3 millió eurós támogatásról a jereváni rádió immár klasszikussá vált vicce jut eszembe. Igaz-e a hír, hogy a moszkvai Vörös téren Mercedeseket osztogatnak? „A hír igaz. Csak nem a Vörös téren, hanem Jerevánban. És nem Mercedeseket, hanem Volgákat. És nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”
Miközben a román és a romániai magyar politikusok egy része egymást túllicitálva számolt be a Parajd megmentése és jövője szempontjából korszakalkotónak beállított, közel 15 millió eurós „gyorssegélyről”, néhány napon belül lecsillapodtak a kedélyek, miután kiderült, hogy a szóban forgó összeget nem Parajd, hanem egész Románia kapta. A bukaresti kormány a 2025 májusi és júniusi természeti katasztrófák – köztük a parajdi bányakatasztrófa – miatt összesen 570 millió eurónyi kárt jelentett Brüsszelnek.
Ez az összeg az elkezdett árvízvédelmi munkálatok finanszírozását szolgálja, nem pedig egy új sóbánya megnyitását.
Ennyit arról a hírről, amely ismét reményt ébresztett a székelyföldi település lakóiban, akik a bánya tavaly májusi elárasztása óta egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek. A korábban virágzó turizmus gyakorlatilag összeomlott. A vendéglátásból élő kis- és középvállalkozók jelentős része bezárásra kényszerült, míg azok, akik csak kiegészítő tevékenységként foglalkoztak turizmussal, egyelőre kivárnak, valamiféle csodában reménykedve. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a korábban ismert léptékű helyi turizmusnak nagyjából vége.
Amikor bő két hónapja Parajdon vendéglátókkal beszélgettem, kiderült, hogy ma már leginkább a nyári átutazó turisták jelentik a reményt, akik az ország különböző térségeiből, illetve Magyarországról érkeznek Székelyföldre. Egy részük szolidaritásból tölt el itt egy-két vendégéjszakát, mások kíváncsiságból járják végig a települést, hogy saját szemükkel lássák, mi maradt a valaha híres sóbányából. Mindez azonban csak töredéke annak a vendégforgalomnak, amely 2025 májusáig életben tartotta a hivatalosan 1770 férőhellyel rendelkező 116 szállodát, panziót és vendégházat.
A község vezetőinek egy része a polgármesteri hivatal tulajdonában lévő, gyógyvízéről ismert Wellness Center fürdő fejlesztésétől várja a megváltást. Mások jóval szkeptikusabbak, és
Szakemberek szerint egy új sóbánya megnyitására ugyan lenne reális esély – talán megfelelő tőkeerős befektető is akadna hozzá –, az erre épülő bányaturizmus azonban biztosan nem a közeljövő története. Hozzáértő bányamérnökök szerint még akkor is legalább nyolc-tíz évre lenne szükség, ha a beruházás azonnal elindulna, mire a kitermelés után olyan tárnák alakulnának ki, amelyek alkalmassá válnak a turizmusra. A romániai valóságot ismerve azonban ez könnyen tizenöt-húsz évre is kitolódhat. Vagyis Parajd turisztikai jövője ma még a bizonytalanság ködébe vész.
Ha elvonatkoztatunk a parajdi természeti katasztrófától, látnunk kell, hogy Románia csaknem valamennyi egykori bányavidéke hosszú ideje lejtmenetben van. Az Erdélyi-érchegység egykor aranyban, ezüstben, rézben és vasércben gazdag bányavidékein ma kihaló települések, mélyszegénység és kilátástalanság fogadja a látogatót. Ugyanez a kép rajzolódik ki a Zsil-völgyben is, ahol a szénbányászat felszámolása után egész városok veszítették el gazdasági alapjukat. És sorolhatnánk még számos erdélyi térséget, ahol a bányászat megszűnését nem követte átgondolt állami fejlesztési stratégia.
Nehéz ma megmondani, hogy van-e fény az alagút végén. Egy azonban biztos: Parajdot nem hangzatos politikai bejelentések, félreértelmezett uniós támogatások vagy kommunikációs sikertörténetek fogják talpra állítani, hanem egy hosszú távú, következetesen végrehajtott fejlesztési stratégia. Amíg ez nem születik meg, addig a település jövője kapcsán továbbra is több lesz a remény, mint a bizonyosság.
A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Páva Adorján
Rutinfeladat helyett komoly költségvetési sokk évek óta a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás megújítása az autótulajdonosok számára.
Páva Adorján
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Rostás Szabolcs
Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.
Páva Adorján
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Balogh Levente
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Rostás Szabolcs
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!