Makkay József
2026. július 23., 11:302026. július 23., 11:30
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából úgymond Parajd számára bő egy héttel ezelőtt megítélt 14,3 millió eurós támogatásról a jereváni rádió immár klasszikussá vált vicce jut eszembe. Igaz-e a hír, hogy a moszkvai Vörös téren Mercedeseket osztogatnak? „A hír igaz. Csak nem a Vörös téren, hanem Jerevánban. És nem Mercedeseket, hanem Volgákat. És nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”
Miközben a román és a romániai magyar politikusok egy része egymást túllicitálva számolt be a Parajd megmentése és jövője szempontjából korszakalkotónak beállított, közel 15 millió eurós „gyorssegélyről”, néhány napon belül lecsillapodtak a kedélyek, miután kiderült, hogy a szóban forgó összeget nem Parajd, hanem egész Románia kapta. A bukaresti kormány a 2025 májusi és júniusi természeti katasztrófák – köztük a parajdi bányakatasztrófa – miatt összesen 570 millió eurónyi kárt jelentett Brüsszelnek.
Ez az összeg az elkezdett árvízvédelmi munkálatok finanszírozását szolgálja, nem pedig egy új sóbánya megnyitását.
Ennyit arról a hírről, amely ismét reményt ébresztett a székelyföldi település lakóiban, akik a bánya tavaly májusi elárasztása óta egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek. A korábban virágzó turizmus gyakorlatilag összeomlott. A vendéglátásból élő kis- és középvállalkozók jelentős része bezárásra kényszerült, míg azok, akik csak kiegészítő tevékenységként foglalkoztak turizmussal, egyelőre kivárnak, valamiféle csodában reménykedve. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a korábban ismert léptékű helyi turizmusnak nagyjából vége.
Amikor bő két hónapja Parajdon vendéglátókkal beszélgettem, kiderült, hogy ma már leginkább a nyári átutazó turisták jelentik a reményt, akik az ország különböző térségeiből, illetve Magyarországról érkeznek Székelyföldre. Egy részük szolidaritásból tölt el itt egy-két vendégéjszakát, mások kíváncsiságból járják végig a települést, hogy saját szemükkel lássák, mi maradt a valaha híres sóbányából. Mindez azonban csak töredéke annak a vendégforgalomnak, amely 2025 májusáig életben tartotta a hivatalosan 1770 férőhellyel rendelkező 116 szállodát, panziót és vendégházat.
A község vezetőinek egy része a polgármesteri hivatal tulajdonában lévő, gyógyvízéről ismert Wellness Center fürdő fejlesztésétől várja a megváltást. Mások jóval szkeptikusabbak, és
Szakemberek szerint egy új sóbánya megnyitására ugyan lenne reális esély – talán megfelelő tőkeerős befektető is akadna hozzá –, az erre épülő bányaturizmus azonban biztosan nem a közeljövő története. Hozzáértő bányamérnökök szerint még akkor is legalább nyolc-tíz évre lenne szükség, ha a beruházás azonnal elindulna, mire a kitermelés után olyan tárnák alakulnának ki, amelyek alkalmassá válnak a turizmusra. A romániai valóságot ismerve azonban ez könnyen tizenöt-húsz évre is kitolódhat. Vagyis Parajd turisztikai jövője ma még a bizonytalanság ködébe vész.
Ha elvonatkoztatunk a parajdi természeti katasztrófától, látnunk kell, hogy Románia csaknem valamennyi egykori bányavidéke hosszú ideje lejtmenetben van. Az Erdélyi-érchegység egykor aranyban, ezüstben, rézben és vasércben gazdag bányavidékein ma kihaló települések, mélyszegénység és kilátástalanság fogadja a látogatót. Ugyanez a kép rajzolódik ki a Zsil-völgyben is, ahol a szénbányászat felszámolása után egész városok veszítették el gazdasági alapjukat. És sorolhatnánk még számos erdélyi térséget, ahol a bányászat megszűnését nem követte átgondolt állami fejlesztési stratégia.
Nehéz ma megmondani, hogy van-e fény az alagút végén. Egy azonban biztos: Parajdot nem hangzatos politikai bejelentések, félreértelmezett uniós támogatások vagy kommunikációs sikertörténetek fogják talpra állítani, hanem egy hosszú távú, következetesen végrehajtott fejlesztési stratégia. Amíg ez nem születik meg, addig a település jövője kapcsán továbbra is több lesz a remény, mint a bizonyosság.
A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Balogh Levente
Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.
Balogh Levente
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Páva Adorján
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Balogh Levente
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Rostás Szabolcs
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Kiss Judit
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Makkay József
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!