2009. június 09., 11:372009. június 09., 11:37
Az anyaországban is borítékolható volt a Fidesz elsöprő győzelme, a szocialisták csúfos veresége, a Jobbik előretörése és a szabad demokraták bukása. A kampány idején készült felmérésekben vázolt jóslatokat megerősítő tények alapján mégis más a mérlegvonás. Az RMDSZ–EMNT-jelöltlista sikerével például mindenki elégedett lehet, noha nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román társadalomhoz hasonlóan az erdélyi magyarság körében is egyre nagyobb a politikai apátia.
Márpedig a többségi lakosság távolmaradására hosszú távon nem építhet választási stratégiát az erdélyi magyar politika egyetlen szereplője sem, így a 2012-es romániai parlamenti választásokig az RMDSZ-nek, az EMNT-nek (és miért ne, az MPP-nek) nemcsak a 2007-hez képest lemorzsolódott mintegy 30 ezer, hanem a politikától hosszú ideje elfordult többi magyart is meg kell szólítania.
Hiszen a szélsőségesen nacionalista PRM látványos, valószínűleg három év múlva is érezhető előretörésével, kisebbségellenes megnyilvánulásaival csakis a magyarság erős bukaresti jelenléte tarthatja a frontot, ellensúlyozhatja a román parlamentbe való esetleges visszajutását.
Noha nem hiszünk az összeesküvés-elméletekben, nyilvánvaló, hogy C. V. Tudorék feltámadásához – erről is kiderül, kinek állt érdekében – döntően hozzájárult a Steaua tulajdonosának néhány hetes őrizetbe vétele, és hasonlóképpen nem járnak messze a valóságtól azok a vélemények, miszerint a magyar szélsőjobb megizmosodása sem idegen az Orbán Viktor demonizálásával is kudarcot vallott MSZP-től és SZDSZ-től.
Végezetül a mostani megmérettetés eredményének hatása a két országban abban tér el egymástól, hogy miközben Bukarestben tovább generálja a PSD és a PDL dominanciaharcát, Budapesten egy év leforgása alatt immár a második kormány bukását is előidézheti. És bizony az se lenne túl nagy meglepetés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok