2011. augusztus 30., 09:412011. augusztus 30., 09:41
Az érvek, amelyekkel Victor Ponta, a PSD elnöke támadta a kormány döntését, mindennél beszédesebbek: a politikus szerint a kabinet azáltal, hogy felszámolja a minden polgárra érvényes szubvenció intézményét, és a támogatást a továbbiakban kizárólag a valóban rászorulóknak kívánja utalni, tulajdonképpen az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat akarja lehetetlen helyzetbe hozni. A kormánypárti irányítású települések ugyanis szerinte könnyebben hozzájutnak majd a segélyekre fordítható kormánypénzekhez, mint az ellenzékiek. A Ponta által mondottakban van némi igazság – a szociális támogatásnak nevezett szavazatvásárlás intézményével a magukat jobboldalinak nevező pártok ugyanúgy előszeretettel éltek Romániában, mint a közösből való osztogatásban rendszerint aktívabban jeleskedő baloldaliak. A jelenlegi kormánypártoknak is minden bizonnyal úgy hiányzik a mostani döntés, mint kecskének a kés – viszont nincs más választásuk. A gazdasági helyzet ugyanis nem teszi lehetővé, hogy fenntartsák az eddigi rendszert, ezért követelte ki az EU és az országot jókora összegű hitellel megsegítő IMF is a mindenkinek járó távhőtámogatás megvonását.
A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy a kormánynak annak ellenére is meg kell lépnie a megvonást, hgy jövőre választások lesznek. A döntés nyomán bizonyára sok család szembesül majd sokként azzal, hogy piaci áron kell megvásárolnia a távhőt, azonban végre hozzá kellett látni a közpénzből történő szavazatvásárlás felszámolásához. A pénz ugyanis nagyobb hasznot hajt mindenkinek, ha szétosztás helyett beruházásokra fordítják. Persze a szociális alapon valóban rászorulókat az igazi szolidaritás jegyében továbbra is támogatni kell – kérdéses azonban, hogy az önkormányzatok nem akarják-e az eddigi gyakrolathoz hasonlóan politikai tőke kovácsolására használni a pénzosztást. Pedig végre azt is el kellene fogadni, hogy a polgároknak a támogatásra való várakozás helyett elsősorban önerőből kell jobbá tenniük a sorsukat. Még akkor is, ha ez néhány pártnak nem feltétlenül áll érdekében.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.