2012. szeptember 07., 09:542012. szeptember 07., 09:54
Nicolae Robu polgármester a héten fölvetette: az 1850-es években a város központjában felavatott, majd Trianon után megrongált és egy temetőbe száműzött emlékoszlopot ismét a belvárosban kellene fölállítani. Mielőtt azonban valakiben fölmerülne a vágy, hogy aranyba foglalja az elöljáró nevét, gyorsan meg kell jegyeznünk, hogy arról az oszlopról van szó, amely a Temesvárt a magyar honvédsereggel szemben 1849-ben védő császári erőknek állít emléket, és amelynek alapkövét maga Ferenc József tette le, aki akkoriban – lévén nem a magyar alkotmány szerint megkoronázott király – nettó elnyomóként és zsarnokként tevékenykedett Magyarországon.
Magyarán: a rendkívül felvilágosult polgármester merőben európai gesztussal egy olyan emlékművet készül újraállítani, amely a magyarok számára rossz emlékeket idéz. Még magyaránabbul: meg akarja alázni a magyarokat. Erőfeszítése már csak azért is tragikomikus, mert az oszlop az 1867-es kiegyezés után is háborítatlanul állhatott a belvárosban, Ferenc József törvényes és alkotmányos megkoronázása után a magyar közösség nem kívánt újabb szimbolikus frontvonalat nyitni. Trianon után viszont az új román impérium alatt először megcsonkították, majd egy temetőbe szállították.
Ha az oszlop háborítatlanul állt volna napjainkig a központban, vélhetően egyetlen magyart sem zavarna, hiszen a konfliktusokat békévé oldotta az emlékezés, a magyar alkotmányosságot idegen, cári csapatokkal leverető arrogáns, jogtipró suhanc, Ferenc József törvényes királyként Ferenc Jóskává szelídült.
Azzal azonban, hogy ma a polgármester újra akarja állítani a magyar honvédség által Magyarország területén elszenvedett kudarcnak emléket állító oszlopot, csak indokolatlanul felszítja a nemzetiségi gyűlölködést. Ferenc Józsefben megvolt a bölcsesség, hogy a korábbi ellenségeskedés dacára képes legyen kibékülni és együttműködni a magyarokkal. Úgy tűnik, a mai román hatalom képviselői ezt olyan idejétmúlt, avítt dolognak tartják, amelyet – az emlékoszloppal ellentétben – nem érdemes újra felfedezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok