2009. március 06., 11:332009. március 06., 11:33
Kevés polgára lehet ennek az országnak, aki újságot járatva ne szembesült volna még azzal, hogy nem érkezik meg a lap. Sem reggel, sem délben, sem este. A szombati megjelenésekről ne is beszéljünk, a megrendelők eleve hendikeppel indulnak, hiszen a posta kőkeményen betartja az ötnapos munkahetet. Városon még csak-csak megtalálja az ember a lapját szabadárusításban, faluhelyen pedig belenyugszik, hogy hétfőn dupla adagot kap a hírekből. Ez ugye akkor is megoldást jelenthet, ha hét közben nem érkezik meg a lap. Pedig újságolvasó emberek a megmondhatói, milyen idegesítő dolog, mikor késéssel, vagy egyáltalán nem kapják meg aznapi lapjukat. A reggeli kávé ízetlenebbé válik, ha nem kíséri a papír ropogása, vagy a délutáni pihenésnél válik keményebbé az ágy, ha nincs ott a lapozgatnivaló. Az ember jobb esetben rezignáltan, roszszabb esetben felmérgelődve tudomásul veszi, hogy újságja elkallódott valahol a nyomdától a postaládájáig vezető úton. Sebaj, holnap is van nap és lap…
Jómagam is legyintettem jó párszor, legutóbb éppen múlt csütörtökön, amikor hiába vártam mindennapi Krónikámat. Pénteken még láttam rá halvány esélyt, hogy megkapjam az előző napi lapot is (hátha csak rossz napja volt a postásnak!), hétfőre erről lemondtam ugyan, de összevontam a szemöldököm, mint Rózsa Sándor, mikor az aznapi újság sem érkezett meg. Kedden reggel már meg sem lepődtem, hazatérve azonban annál inkább. Az aznapi mellett ugyanis szépen összehajtogatva ott üldögélt a postaládában a hétfői és a múlt csütörtöki lap is. Ekkor merült fel bennem az összeesküvés-elmélet lehetősége. Akárhogy igyekeztem ugyanis, nem találtam logikus magyarázatot arra, hogy a fenébe (elnézést) sikerült négy napig tárolni valahol az előző heti lapszámot. Hacsak... a titkos társaság tagjai a postával összejátszva megkapják az aznapi lapokat, rituálisan ki- és felolvassák, majd visszaadják a postásnak, aki aztán néhány nap késéssel, de kézbesíti. És ez a jobbik verzió, mert legalább valaki olvashat!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok