2013. február 07., 08:422013. február 07., 08:42
Én még emlékszem azokra az átkos jelzővel illetett időkre, amikor például egy-egy színtársulat tagjainak „valamit” termelniük is kellett, nemcsak úgy egyszerűen színdarabokat játszani estéről estére. Az egyik fővárosi színház előcsarnoka például kézműipari termékekkel telt meg: háncsból font kosárkákat árultak, fából faragott tárgyakat, horgolt-kötött sapkákat és sálakat, olyasmit, amit a próba közben sorukra váró művészek és művésznők csendben el tudtak követni, vagy ha nem voltak benne a legújabb darabban, akkor akár hangos káromkodások kíséretében mindezt otthon is megcsinálhatták.
Fő, hogy vásároljon a néző, ha már kultúrára éhes, azaz olyasmit igényel – egy belépőjegy fejében önnön mulattatására –, ami nem hoz semmi konkrét gazdasági hasznot az ország konyhájára, csak viszi a pénzt. De a kultúrához hasonlóan a költségvetésen élősködő ágazatként könyvelték el az egészség- és tanügyet, melyek a mesebeli feneketlen bendőhöz hasonlóan csak nyelik és nyelik a pénzt, viszsza nem juttatnak semmit. Az elképzelés föltehetőleg korábban született, talán még épp Sztálin agyából pattant ki, nem tudom, de a szín- és iparművészeti előadók ideje óta mintha hiába telt volna el egy bő emberöltő: ugyanott tartunk. A tan- és egészségügyön makacsul rajta ül a béka, minden a lehető legkaotikusabb – legutóbb például a szőrén-szálán elsíbolt gyógyszerpénzekről érkeztek hírek.
Annyi az előrelépés, hogy a mindig jókedvűen hahotázó, játékos elnökünk most nem hergel senkit a pénzemésztő költségvetések ellen – kivárásra játszik. Közben a betegeket küldözgetik egyik kórházból a másikba, ha bírják a gyűrődést, talán meg is gyógyulnak, ha meg nem, akkor annál jobb, az egyik előző kis vitéz miniszterelnököt idézve, természetes úton távoznak a rendszerből. A tanügyben is rendületlenül folyik a kísérletezgetés a szegény kis tengerimalackákon, csak a kultúra terén észlelni „lényegi” változást: hol van már a fonogatás, kötögetés kényszere?! Most már a fürge lábú távfutóké a világ: ha sikeresen tudnak szponzorok után rohangálni, nagy valószínűség szerint előbb-utóbb még színpadra is léphetnek majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok