JEGYZET – Mint az köztudott, Románia mindig is legendás volt arról, milyen elővigyázatosan bánik a közpénzekkel, illetve arról, hogy az adólejekből megvalósított beruházások rendszerint az ésszerűség és a csakis az állampolgárok javát elsődlegesnek tekintő kormányzati hozzáállás mintapéldái.
2015. november 29., 11:332015. november 29., 11:33
Itt van mindjárt a lírai nevű, festői, Kolozs megyei község, Ördöngösfüzes, ahol a bukaresti kormány programja keretében tornacsarnok épült. Az illetékesek pedig meg is találták a létesítmény számára a legmegfelelőbb rendeltetést. De nem ám olyan, a fantázia teljes hiányát jelző rendeltetést, mint például az, hogy a község iskolájának diákjai számára ott tartsák meg a testnevelésórát, vagy hogy kiadják kézilabda-, kosárlabda- vagy teremfocimeccsekre. Erre bárki képes lett volna.
Ördöngösfüzesen azonban akkora a kreativitás, hogy olyan célra használják a tornacsarnokot, amire minden bizonnyal sehol máshol a világon: a falu ortodox pópája itt tárolja a gabonáját. A lépés praktikuma egyértelmű: ha beengedik a csarnokba a sportolni vágyókat, azok összevissza rohangálnak, koptatják a parkettet, esetleg még egy ablakot is kitörnek – ezek pótlása pedig pénzbe kerül.
A község önkormányzatának magyarázata szerint azért nem használják a kormány által felépített tornacsarnokot, mert nincs pénzük a fűtésére, ugyanis túlságosan drágállják a gázt. Ezek után kézenfekvő, hogy a közpénzből épült létesítményt az egyház gondjaira bízták, amely – mint láthatjuk – legjobb tudása szerint hasznosítja azt. Nem is szabadna itt megállni, elvégre az ortodox egyház már több ízben is bizonyította, milyen jól sáfárkodik a neki juttatott közpénzekkel, illetve kormányzati adományokkal.
Ezért az iskolát is neki kellene adni – bizonyára sokkal jobban ki tudná használni, mondjuk istállóként, elvégre milyen ócska dolog már, hogy egy ilyen jó kis épületet arra pazarolnak, hogy írásra, olvasásra, meg mindenféle obskúrus, modern tudományra oktatják benne a gyerekeket. Sőt minden középületet átadhatnának az ortodoxoknak – a bukaresti parlament szörnyű szocreál monstrumát is mennyire megnemesítené, ha a politikai adok-kapok helyett fényes tekintetű ortodox pópák liturgiákat tartanának az üléstermekben. Vagy esetleg a nem kellőképpen biztonságos bankok helyett ott tárolnák az egyház vállalkozásaiból befolyó pénzeket.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!