2012. május 07., 10:352012. május 07., 10:35
És természetesen minden oldalról a nemzeti érdek primátusáról beszélnek, hogy az ország meg a nép, meg egyáltalán – örülhet Caragiale, ha egy bodor felhőről lábát alálógatva figyeli, mennyire nem változott semmi. Illetve valami azért mégiscsak változott, mivel a mai politikai „elit” sokkal kevésbé profi handabandázó, mint száz évvel ezelőtt volt.
A minap is egy olyan főmufti szólta el magát, akitől talán a legkevésbé vártam volna. Lehet elkábította a hatalom, amit a levitézlett kis miniszterelnök a pártszékház kulcsainak képében a kezébe helyezett, amíg ő a Tengerentúl átvesz valamiféle díszdoktori kalpagot, de tény, hogy az egyébként mindig harapós, ősbelügyér ügyvezető zsákjából egyszer csak előbújt egy jókora kampósszög: a pulpitusról ugyanis azt dörögte el a szóban forgó politikus, hogy természetesen szóba sem jöhet az új kormány megszavazása, mert ők csak olyasmit szavaznak meg, amiben benne vannak.
Hoppá! Ennél nagyobb melléfogást nem is igazán lehet elkövetni. Merthogy néhány összeverődött ember magát, teszem azt, demokratának nevezi vagy liberálisan demokratának, az az ő bajuk – Freud óta tudjuk, hogy az egyének énképe a legritkábban egyezik a többieknek róluk alkotott képével, de hogy ezek felett még pártnak is mondják magukat, ráadásul olyan pártnak, ami éveken át nyúzta-zsigerelte-taposta-sarcolta ennek a gyönyörű országocskának az istenadta népecskéjét, az már túlzás.
Egy politikai párt ugyanis – akár benne van, akár nincs a nagy lekvárfőző üstben –, azért – legalább a nyilvános retorikájában – az önös érdekről megpróbál hallgatni. De úgy látszik, hogy a sikeres bizalmatlansági indítvány annyira megingatta a pótvezér hűségről, jellemről, barátságról és ellenségről alkotott elképzelését, hogy elszólta magát. Megmaradt hívei aztán ledolgozhatják ezt a nagy bakit, elcsukló hangon emlegetve országocskát, népecskét, könnyeket nyelve beszélhetnek nemzeti érdekről, a bruhahájukat már kevesen fogják komolyan venni. S aki netán még hinne a könnyekben, annak legföljebb a megríkató nevetés jut az eszébe, hogy országocska, népecske, bruhaha, bruhaha!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.