JEGYZET – Ki hitte volna, hogy épp ez a néhány órás januári havazás fogja generálni az utóbbi idők legszenzációsabb hírét?! De mivel tudjuk, hogy bármikor bármi bekövetkezhet, csodálkoznunk nem, legföljebb ámuldoznunk szabad.
2016. január 19., 19:352016. január 19., 19:35
Ezért lett most is országos hír abból, hogy a behavazott déli megyék egynémely helységében akadtak olyanok, akiknek már nem volt türelmük várni az intézményesített, hatósági hókotrásra, és saját kezűleg lapátolták el a portájuk elől a havat. Sőt az egyik bulvárlapban állítólag megjelent, hogy a sok magamutogató celeb közül az egyik szintén lapátolt!
Ez igen, ez valóban szenzáció, és amilyen rosszmájú vagyok, még azt sem zárom ki, hogy esetleg a szomszéd kapuja előtt is beállt hóhányónak egy szelfi erejéig. Mert ha szenzáció, akkor adjuk meg a módját. Mint szenzációs újdonságra bambultam el én is negyven évvel ezelőtt, amikor az első Bukarestben töltött telem egy részét járdaszélre fagyott hóbuckák megmászásával kellett eltöltenem, mivel a november végén leesett havat csak egy-egy újabb hózápor frissítette, napközben meg-megolvadt, estére újrafagyott, mígnem a márciusi melegedés végzett vele. De takarítani az égvilágon senki nem takarította, különösen nem a lakónegyedek tömbházai közti utakat-járdákat. A városközpont sugárútjairól szélre tolták a hóréteget, hogy amikor az Elvtárs úr kocsija elhúz arrafelé, gondolja azt, úgy megy minden, mint máshol.
S hogy miért volt ez számomra akkora szenzáció?! Ha eddig még nem mondtam volna, ezennel közlöm: nem egyenlítői, melegebb éghajlaton nőttem fel, viszont ha éjjel Nagyváradon havazott, reggel hétkor, a munkaidő kezdetekor, kirajzottak azok, akiknek ez volt a feladatuk, és kegyetlenül megbüntették a házuk előtt havat hagyott lakókat, az arra illetékesek pedig az utakat takarították. És így volt ez a keményebb teleket elszenvedő Kolozsváron is, ahol öt év alatt soha nem kellett hóbuckákon átbukdácsolnom.
Bezzegezhetnék tovább az árvizekkel is, összehasonlítva a saját kertjéből vederrel-lapáttal vizet szüntetőket a kocsmában térdig vízben álló, felmentő hadsereget követelőkkel. De ezt már úgyis megtettem, meg hát ősi átok, hogy aki nem húz el melegebb éghajlatra, annak télen időnként nyakába zúdulhat a hó, és még arra is kényszerül, hogy a kapuja előtt ellapátolja! Micsoda világot élünk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!