Balogh Levente
2022. november 25., 09:592022. november 25., 09:59
Mark Rutte holland miniszterelnök gyakorlatilag felmosta a padlót Romániával, amikor annak ellenére, hogy az EU összes intézménye elismeri: Románia minden szempontból felkészült a schengeni csatlakozásra, romániai látogatása során – egyértelműen belpolitikai okokból – még mindig a jogállamiság homályos, nehezen megfogható problémáját hozta fel ürügyként arra, miért ódzkodik az idei csatlakozás támogatásától.
A román külügy határozott reakciója azonban elmaradt, föl sem merült, hogy emiatt a bukaresti holland nagykövetnél fejezze ki nemtetszését. Gerhard Karner osztrák belügyminiszter is felmosórongynak használta Romániát, amikor ugyancsak a schengeni bővítés ellen emelt szót, arra hivatkozva, hogy amúgy is meg kell reformálni az egész rendszert. A román külügy azonban ezúttal is bátran hallgatott.
A svéd szociáldemokraták és a Svéd Demokraták nevű párt is kivikszolta a járólapot az országgal, amikor a Romániából érkező bevándorlók jelentette biztonsági kockázatokra hivatkozva jelezték: nem támogatják az ország felvételét a schengeni övezetbe. A román külügyminisztérium viszont nem érezte szükségét, hogy elbeszélgessen a svéd nagykövettel.
A magyar nagykövetet viszont megkereste a román külügy, hogy nemtetszését fejezze ki. Nem mintha Magyarország ellenezné Románia schengeni csatlakozását. Ennél egy Bukarest által jóval súlyosabbnak ítélt ügy volt az ok: az, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyakában olyan szurkolói sál lógott a magyar–görög barátságos meccsen, amelyen történetesen Nagy-Magyarország kontúrjai is láthatók.
Persze szó sincs arról, hogy azt szeretnénk, ha állandóan berángatnák a különböző országok nagyköveteit a bukaresti külügybe – éppen ezért tekinthető aránytévesztésnek a román külügyi reakció. Hiszen a sál semmilyen formában nem irányult sem Románia, sem egyetlen más szomszédos ország ellen. A bukaresti – majd kijevi és pozsonyi – diplomáciai reakciók lavináját egy újabb, a sajtó által generált hisztériakampány indította be, a bukaresti sajtóorgánumok egymásra rálicitálva próbálták románellenes provokációnak és revizionista gesztusnak beállítani az esetet.
Az egyik csatorna odáig ment, hogy megállapította: Nagy-Magyarország nem más, csupán „revizionista eszme”. Pedig hát a Trianon előtti Nagy-Magyarország léte nem egy eszme, hanem egyszerűen történelmi tény, bármennyire is igyekeznek ezt egyes történelemhamisító körök tagadni. Persze az is tény, hogy ha egy vezető politikus visel ilyen sálat, az jobban felhívja a figyelmet, mint ha egy egyszerű szurkoló, de ettől még egyszerre ostobaság és aljasság riadókürtöket fújni, mintha Budapesten máris kiadták volna az utasítást, hogy a honvédség lépje át a trianoni határt. A történelmi Magyarország térképének közszemlére tétele a két világháború között még valóban a hivatalos politikaként alkalmazott revizionizmust jelentette, ma már azonban régóta nem. (Igaz, ma is vannak irredenták, de csupán egy jelentéktelen szubkultúráról van szó.)
Így aztán szó sincs szándékos provokációról, a szurkolói sál – és bármilyen tárgy, amelyen a térkép látható –, normális, senki ellen sem irányuló gesztus, amely a magyar nemzet határok fölötti összetartozását jelzi, nem azt, hogy határokat akarnánk módosítani. Ennek a meg nem értése, illetve az elutasítása az empátia kisebbségi komplexusból fakadó teljes hiányát jelenti, másrészt azt jelzi, hogy Bukarest nem teljesen őszinte, amikor a kétoldalú viszony rendezéséről beszél.
Elvégre a megbékéléshez vezető út egyik első lépése éppen az lenne, hogy elfogadjuk: nem ugyanúgy vélekedünk bizonyos történelmi eseményekről. Amit az egyik nemzet pozitív fordulatnak tart, az a másik számára tragédiát jelenthet. A nyertes pedig lehetne nagyvonalú is a vesztessel szemben.
A kétoldalú kapcsolatok javítását így román részről az segítette volna elő, ha nem ülnek fel a bukaresti sajtó által gerjesztett uszításhullámra, és nem adnak ki nyilatkozatot egy jelentéktelen ügy miatt. Persze tudjuk: mindez nem egyéb, mint pótcselekvés. Mivel a befolyásos nyugati országokkal szemben nem mernek határozottan fellépni, a szomszédos Magyarország vegzálásával próbálják elhitetni, hogy a kormány a helyén van, és megvédi az ország – egyébként senki által nem fenyegetett – területi épségét. Az egész kiválóan alkalmas a figyelemelterelésre a schengeni csatlakozás körüli újabb lehetséges kudarcról, illetve a gazdasági nehézségekről.
Ha esetleg mégsem erről van szó, akkor nagy a baj. Elvégre mit mondhatnánk egy országról, amely már egy szurkolói sáltól is fél? Tényleg csak azt kívánjuk mindenkinek, aki most hisztériarohamot kapott, hogy az legyen a legnagyobb gondja, milyen sálat visel éppen Orbán Viktor. Ennél bonyolultabb problémák kezelésére ugyanis a jelek szerint nemigen képesek.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
szóljon hozzá!