HIRDETÉS

Balogh Levente

2017. augusztus 07., 20:28

Operettkisebbség

Egyszerre volt morbid és szomorú az erdélyi szászok szombati nagyszebeni ünnepe, amely pontos látleletet ad arról, hogyan is viszonyul, illetve viszonyult 19. század végi létrejötte óta Románia a területén élő nem román közösségekhez.

A rendezvény a kívülálló számára minden bizonnyal felemelő volt, hiszen a szászok egyik hagyományos központjukban mutathatták meg kultúrájukat, élhették meg identitásukat, ráadásul mindezt közösségük egyik legsikeresebb tagja, az államfővé avanzsált Klaus Johannis jelenlétében tehették.

Csakhogy a csillogó felszín mögött ott a szomorú valóság: a rendezvény résztvevőinek többsége Németországból érkezett, hiszen vagy őket, vagy szüleiket a nacionálkommunista román állam a szó szoros értelmében fejpénzért eladta Németországnak, két legyet ütve egy csapásra: feltöltötte a keményvaluta-tartalékokat, egyben pedig hatalmasat lépett előre a valós erdélyi multikulturalizmus felszámolása, a homogén román nemzetállam hagymázas ideáljának megteremtése felé.

Így aztán a rendezvénynek otthont adó ősi szász városban mára már mutatóban is alig találni szászt, a város gyakorlatilag teljesen elrománosodott, Románia pedig saját kulturális örökségeként ajánlja a külföldi turistáknak a város épített örökségét, amely még a román állam létrejötte előtt keletkezett.
A rendezvény egyik legfurcsább momentuma Klaus Johannis felszólalása volt.

A beszéd kapcsán az még korrektnek nevezhető, hogy ha már a román állam feje, a szász államfő románul és németül is elmondta beszédét, sőt akár példaként is állíthatnánk, hogy Erdélyben, az őshonos kisebbségek által még ma is jelentős számban lakott településeken hasonló módon kell biztosítani a kétnyelvűséget a hatóságokkal való érintkezésben.

Ugyanakkor nem kicsit volt visszás, hogy a szász ünnepbe belekeverte az Erdély Romániához való csatlakozására vonatkozó óhajt egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulóját is, megemlítve, hogy a 900 éve Erdélybe került szászok egy része is a Romániához való csatlakozásban látta az elődeiknek ígért szabadság megvalósulásának terét. Egyben a „centenárium Romániáját” a lehetőségek és jólét helyszínének nevezte, „a szabadság és a tolerancia projektjéhez” való csatlakozásra biztatva a hallgatóságot.

Morbid kijelentések ezek a javából, hiszen a szászok autonómia helyett ugyanúgy csak elnyomást kaptak az új román államtól, mint a magyarok, sőt a Johannis által a szabadság megvalósulása terének nevezett román állam tett meg mindent azért, hogy eltűnjenek az országból.

Így aztán a szombati ünnepségre a valaha több százezres erdélyi szász közösség néhány tízezressé zsugorodott. A résztvevők nagy része az ünnepség lezárultával hazautazott Németországba, az ittmaradottak előtt pedig a lassú eltűnés – elöregedés, elvándorlás, asszimiláció – látszik az egyetlen lehetséges útnak a szabadság és tolerancia Romániájában. Ahol Johannis is úgy lehetett államfő, hogy román nemzetiségűnek vallja magát, és a mindenkori román állam álláspontját magáénak vallva mereven elutasítja a jogos kisebbségi követeléseket.

Mindezek fényében – természetesen a szászok iránti legnagyobb tisztelet mellett – nehéz nem egyszerű operettrendezvénynek titulálni a nagyszebeni ünnepséget. Hiszen az egy zömében kivándorolt, gyorsan fogyatkozó közösségről szólt, Johannis bombasztikus beszéde és a zárórendezvények után a résztvevők zöme nem maradt Erdélyben, Nagyszeben pedig éli tovább az immár román erdélyi szász városok mindennapjait a külvilágot megcélzó, a kisebbségekkel szembeni toleranciáról szóló lózungok elpufogtatása után.

Egyértelmű, hogy Bukarest azért „szereti” most annyira a szászokat, mert egy gazdasági nagyhatalom, az EU legerősebb állama, Németország az anyaországuk. Meg persze azért, mert ők már nem jelentenek veszélyt – egy néhány tízezres közösségnek már kijár a leereszkedő hátba veregetés, hiszen alig maradt már olyan település az egykori Szászföldön, ahol többségben lennének.

Ők már nem kérnek autonómiát, nincsenek annyian, hogy tömeget képezve lépjenek fel a beolvasztó román állampolitikával szemben. Viszont kiválóan lehető őket biodíszletnek használni a toleranciáról és multikulturalizmusról szóló bukaresti hazugságpropagandához.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Bálint Eszter 2017. augusztus 06., vasárnap

Román vasúti burleszk

Az ember azt se tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, amikor olyan híreket olvas, hogy nagy csinnadrattával felavatták a Kisilvát Óradnával összekötő, 21 kilométeres vasúti szakaszt, ezt azonban 2017-ben 49 perc alatt teszi meg a Kék nyíl.

Molnár Judit 2017. augusztus 06., vasárnap

A kotta titka

Elég komolyan megkavarta a közbeszédet a tanügyminiszter hajmeresztő ötlete, a torna- és az osztályfőnöki órákon használatos tankönyvek bevezetése.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. augusztus 04., péntek

Centenárium elé

Az RMDSZ vezetői nemrég egy háttérbeszélgetésen elismerték, hogy 2019-ig nem merülhet fel az alakulat hatalomra lépésének kérdése.

Páva Adorján 2017. augusztus 03., csütörtök

Korlátoltak játéka

Újabb érzékeny ponton vág egyet a megbízhatatlanságból immár többszörösen jelesre vizsgázó bukaresti kormány: csupán bő egy évvel a gyermeknevelési juttatások átszervezése után ismét hozzányúlnak a szülői támogatások rendszeréhez.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. augusztus 02., szerda

A válság jelei

Sokan felkapták a fejüket egy bukaresti makrogazdasági elemző nemrég tett figyelmeztetésére, miszerint a román gazdaság a válság jegyeit viseli magán.

Páva Adorján 2017. augusztus 01., kedd

Örömforrások jó és rossz gazdái

Világraszóló sikerektől volt hangos az elmúlt időszakban Magyarország, ahol hétvégén zárult a vizes világbajnokság, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál, no meg Forma–1-es futamot is rendeztek.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. július 31., hétfő

Fölösleges rugdosódás

Bár csak egy lakótársulási akció keretében volt benne részem, elképzelésem szerint nem nagy ördöngösség nyélbe ütni egy aláírásgyűjtési akciót.

Molnár Judit 2017. július 31., hétfő

Örökzöldek

Kérném a közéleti örökzöldeket nem összetéveszteni a valódiakkal! Mert ezekben nyoma sincs a gyönyörű színnek, a karácsonyi jelképpé vált fenyőillatnak, se jókedvet, se örömet nem jelentenek.

Kiss Judit 2017. július 26., szerda

A végtelen lehetőségek országa

Bízvást kijelenthetjük, hogy Románia a végtelen lehetőségek és távlatok hazája.

HIRDETÉS
Vélemény
Páva Adorján: Korlátoltak játéka

Újabb érzékeny ponton vág egyet a megbízhatatlanságból immár többszörösen jelesre ...

Rostás Szabolcs: A válság jelei

Sokan felkapták a fejüket egy bukaresti makrogazdasági elemző nemrég tett figyelmeztetésére, miszerint a román ...

Páva Adorján: Örömforrások jó és rossz gazdái

Világraszóló sikerektől volt hangos az elmúlt időszakban Magyarország, ahol hétvégén zárult ...

HIRDETÉS