2012. április 02., 09:282012. április 02., 09:28
A hétvégén rendezett, Schmitt távozását követelő budapesti tüntetések, ülősztrájkok és hídblokádok ugyanis azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a napról napra terebélyesedő és súlyosbodó vita immár nemcsak az elnök doktori disszertációjáról szól, hanem az ellenzék és a kormányoldal „asszójáról”. Hiszen a magyarországi szélsőjobb, liberális és baloldal számára kapóra jött ütni-vágni azt a jobboldalt, amely végül is megválasztotta az államfőt. Márpedig ne feledjük, hogy Schmitt Pál 2015-ig szóló mandátuma végéig még választásokat is rendeznek az anyaországban, és a jelenlegi plágiumbotrány hullámai minden bizonnyal eltartanak a kampány idejéig.
Ráadásul az elnök óriási támadási felületet hagyott maga után, téves helyzetfelismerése, maradása pedig azt bizonyítja, hogy önjáró lett. Persze a különutas, független politizálásnak is megvan a maga helye és funkciója – de legfőképpen hitele. Mihai-Răzvan Ungureanu román kormányfő beiktatása óta többször is bebizonyította, hogy nem hajlandó alávetni magát feltétlenül a nagyobbik kormánypárt, a koalíciós pártok, sőt mentora, Traian Băsescu államfő politikai kénye-kedvének. Például amikor nemrég a koalíciós pártok vezetőinek orrára csapta az ajtót, mert teljesíthetetlennek tartotta az alakulatoknak a közelgő választási kampányra tekintettel támasztott anyagi természetű igényeit.
És bizony Ungureanu jól teszi, hogy megpróbál tisztes távolságot tartani a népszerűség tekintetében padlón heverő államelnöktől és annak hasonló megítélésnek „örvendő” pártjától, a demokrata-liberálisoktól. Sőt még az is jól áll neki, hogy felvállal bizonyos szövetségesi viszonyt a balliberális ellenzék egy szeletével vagy – elsősorban a MOGYE karairól szóló kormányhatározat esetében – történesetesen a magyarokkal, ami egy román politikus esetében nemigen számít jó pontnak a többségi lakosság körében. Ungureanu esetében tiszta a kép: önjárása oka az, hogy államfői babérokra hajt. De mi lehet a cél a magyar államfő esetében?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok