2011. február 15., 10:122011. február 15., 10:12
A közönség elé rögtön a fenyegetéssel léptek: aki nem hajlandó a lakása homlokzatát rendbe tenni, annak a feje sürgősen porba fog hullani. Bocsánat, nem ezzel a radikális, jakobinus fogantatású fenyegetéssel éltek, hanem „enyhébb” – bár sok kisnyugdíjasnak vészjóslóbban hangzóval: borsos pénzbüntetéseket helyeztek kilátásba. És bedobták az ötletük harmadik lépését: a semmiből hogyan is szándékoznak pénzt csinálni. Egyszerűen: fizessen be mindenki bizonyos összeget, amit aztán a város kamatra azok rendelkezésére bocsát, akik önerőből nem tudják a felújítást állni. Az említett „bizonyos” összeggel kapcsolatban szó volt az alapadó két-, három-, sőt négyszereséről is, de aztán sietve szétküldték a felszólítást a legszerényebb (??!!), vagyis a közel kétszeres összeget választva. Sietségükben a városi lakossági címlistát böngészték végig, nem nézték meg, milyen állapotban van az ingatlan, ahová a fenyegetéssel megfejelt felszólítást postázták. Így aztán levelet kaptak olyanok is, akik – önerőből!! – épp befejezték vagy éppen elkezdték a munkálatokat. A felhördülés miatt aztán szétkürtölték, hogy aki felújított, az fellebbezhet. Közben pedig a helyi sajtóban sztárolni kezdtek egy belvárosi lakóközösséget, akik kölcsönöket vettek fel, betábláztatták a lakásukat, és leszerződtek egy „igazoltan”(?!) jó céggel, ami olyan szuper, hogy a legalapvetőbb biztonsági intézkedéseket is fölöslegesnek tartotta: egy huszonéves fiatal nő koponyacsontja szenvedte meg a kontárságukat. (Állapota szerencsére javulóban.) Politikai okokból ugyan, de ezúttal legalább produktívnak bizonyulva a prefektúra megóvta az egész uzsorahadjáratot. Ezek után – önmaguk nyilvános fenyegetését mellőzve – bejelentették, hogy akik már fizettek, visszakapják a pénzüket. (A betáblázásokról nem szóltak, majd megoldódik?!) Addig marad a hajdan gyönyörű épületek ocsmány „behálózása”: egy bizonyos épületfesték-gyártó cég védőhálóinak az óvszerhez hasonló alkalmazása. Van, ahol az egész homlokzatot beborították, van, ahol csak egy-egy részt. Mintha a háló mögött dolgoznának. Pedig a felnőtt ember tudja, hogy a szexuális nyomor attól még nem oldódik meg, ha beszerez egy halom óvszert. Ahogy az öngól is rezegtetheti a hálót – pontot nem hoz, csak az ellenfélnek!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.