JEGYZET – Futótűzként terjed az utóbbi időben a gátlástalan dicsekvés, vagy ahogy mostanában mondják, az önfényezés.
2016. február 07., 19:482016. február 07., 19:48
Boldog-boldogtalan hőzöng, mondja magáról, hogy milyen csodálatos, kiváló, egyedülálló a többi milliárd közt. Intézményi szinten nem újdonság ez a ronda szokás: ha csak a hazai két, egymással versengő hírtévét említem, amelyek munkatársai nem hagynak ki egyetlen alkalmat sem, hogy világgá kürtöljék, miszerint ők a leginkább kitüntetettek, megbecsültek, nézettek, a legprofibbak az egész prérin, holott olyan híreket ismételgetnek két-három napon át, ami még a megyei adóknak is szégyenére válna. Pitiáner, kis, helyi „újdonságok”, hogy valaki megcsúszott az úton, egy házaspár pofont váltott egymással, két, serdülő ifjonc birokra kelt, kigyulladt egy csűr és hasonlók.
Nem tudom, hogy ők vették-e át a politikusoktól vagy fordítva, de azokat sem lehet semmi áron lecsitítani: szemük se rebben, amikor a kamerába mondja az egyik, hogy ő volt az utóbbi évtizedek legjobb miniszterelnöke, a másik, hogy nála jobb államelnök még nem termett a földkerekén és arcátlanul osztogatja jobbra-balra a tanácsokat olyasmikről, amiknek éppen ő tett folyamatosan keresztbe tízéves regnálása alatt. De ugyanígy dagad a mellkasuk a különböző minisztereknek, akik legföljebb annyit tettek, hogy megtöltötték a bankszámláikat vagy ígérgettek összevissza mindent.
Mondhatnánk ezek után azt, hogy a hírtévéket lehet mellőzni, a politikusokat nem kell meghallgatni, na de a mezei frászbukolók is megállíthatatlanok lettek. A legeslegújabb divat a pálcikaembereké: a kisóvodások stílusában húzogatott néhány vonal és egy fejet jelképező kör mellé odaírják a nevüket, büszkén elújságolva, hogy szeretik a természetet, a tavaszt, a reggeli kávét, a zsíros kenyeret és így tovább, de a java csak ez után következik: a parancsszerű „tanács”, hogy bárki, aki elolvassa, legyen olyan, mint őcsodálatossága! Szeresse a természetet, a kiskutyát, a csendet stb.
Hogy honnan indult ez az eszementség, nem tudom, de szeretném megkérdezni a dicső pálcikaemberektől, mit szólnak a véleményemhez, aki az öndicséret gyalázatszólás igézetében kijelentem: nem veszek tudomást a dicsekvő emberekről?! Semmit, annyi baj legyen! Csodálják hát tovább a fényesre sikált pálcikát!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!