2009. szeptember 08., 09:312009. szeptember 08., 09:31
Sajnos ezen tragikus események – a dolgok jelenlegi állása szerint – ezután is szinte „napirenden” lesznek, sőt talán sűrűsödni is fognak. Hacsak a politikai döntéshozók előbb-utóbb nem hallgatnak a szakemberekre, és olyan törvények nem születnek, melyek lehetővé teszik a jelenlegi és jövőbeli medveállomány túlszaporodásának megállítását. Jelenleg ugyanis igen erősen szaporodik az állomány, több okból is. A kilövési keretet, amit a Mezőgazdasági és Területfejlesztési Minisztérium előír, a gazdasági válság miatt nem teljesítik, hisz nem jönnek sem a külföldi, sem a belföldi vadászok. A javuló életkörülmények miatt egy anyamedve sokszor több mint két bocsot nevel (láttunk már hárombocsos anyát is, és nem is egyet!), ami évek múltán nagyon drasztikusan felfuttatja az állományt.
A szaporodó állományt jelenlegi élőhelye nem tudja eltartani, ezért kiterjeszti élőhelyének határait, magyarán: levonul a dombvidékre is. Itt még jobb életfeltételeket talál, mint a hegyvidéken (nagy mezőgazdasági területek, gyümölcsösök, sűrű háziállat-állomány, meleg klíma), így aztán még inkább szaporodik és fejlődik, hisz ezen állatnak gyakorlatilag nincs természetes ellensége. Tehát még jobban kiterjeszti élőhelyének határait, és továbbvonul. Tetszik, nem tetszik, nincs más kiút, mint az emberi beavatkozás.
Sajnos a környezet- és állatvédők is nagyot hibáznak, mikor az állat életét többre tartják, mint az emberét. A brassói „kukázó” medvéket (vagy azok egy részét) befogták és az ország különböző helyein (melyeket nem közöltek nyilvánosan) szabadon engedték, abban a hiszemben, hogy „visszavadulnak”. Nos, ezek az állatok azután is „emberbarátok” lesznek, vagyis nem félnek az embertől és tőle várják az ennivalót, amit – ha kell – erőszakkal is megszereznek.
Magától adódik a kérdés: mi a teendő? Tekintettel arra, hogy a jelenlegi medvemenhelyek (Zernyest, Nagyhagymás) befogadóképessége korlátozott, az emberélet védelme érdekében kötelező módon be kell tartani az évi kilövési keretet! Ha nincs fizető vadász, akkor a megyei erdőigazgatóságok és vadászegyesületek vegyék át ezt a szerepet és lőjék ki a törvényes keretek által meghatározott példányt. (Jelenleg ez történik az őz, gímszarvas stb. esetében is.)
A lakott területekhez „szelídült” példányokat a jelenlegi menhelyekre kell szállítani vagy kilőni. Tudom, véleményem sok nemtetszést vált ki, hiszen sok olvasó csak a Dörmögő Dömötörből ismeri a medvét, viszont nem hiszem, hogy bárki is szívesen venné, ha őt vagy családtagját bántalmazná ez a hatalmas állat. Nem kell félni attól, hogy a kárpáti barnamedve állománya eltűnik, hisz jelenleg olyan számban élnek, hogy tudatos erdőgazdálkodás mellett még időtlen időkig fennmarad!
Szerző: Oláh Zoltán, okleveles erdőmérnök, Gyergyótölgyes
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok