2011. november 09., 09:342011. november 09., 09:34
„A háború miatt egyetlen földi lény se maradna, aki áldozatot hozna nekünk!” – ecsetelte Zeusz. Poszeidón véleménye az volt, hogy a görög szigetek hajókázási turizmusát kell helyzetbe hozni. „Csendes lesz a tenger, bőven lesz hal!” – fogadta meg. Artemisz szabadkozott, hogy ő nem tud segíteni a szigorú uniós állatvédelmi szabályok miatt.
„A brüsszeli bürokraták soha nem értik meg, mekkora élmény vadászni” – keseregte. Öccse, Apollón semmi jót nem tudott jósolni, de zeneterápiát ajánlott. „Szerintem felléphetnék a kilenc múzsával együtt egy jótékonysági turnén, s a bevételt odaadjuk a görög kormánynak” – töprengett. Általános derültséget keltett Aphrodité, aki azzal jött elő, hogy ő ingyen levetkőzne a Playboyban a görögöknek. „Még a soha nem látott bal karomat is megmutatom, ami a milói Vénuszról hiányzik” – csacsogta. Dionüszosz viszont arra biztatta a többieket, hagyják az egész válságkezelést, inkább vigadjanak. „Szürcsöljük tovább az ambróziát, lássátok, ott lenn is tesznek a világra!” – tette hozzá botladozó nyelvvel. „Több emberre lenne szükség. Magamat is bevetem a szaporodásba!” – csillant fel a szeme Zeusznak. „Még az kell neked, vén bakkecske! Nem akarok több földi nőt látni körülötted!” – horkant fel felesége, Héra. Ekkor futott be lihegve, de fülig érő szájjal Hermész új hírekkel: „Egyre jobb a helyzet! A görögöknek naponta sikerül egész Európát átverniük, kreatív könyveléssel, eltapsolt sokmilliárd euróval, népszavazásosdival, kormányváltással, előre hozott választással! Szeretem őket!”
Zeusznak feltűnt, hogy a nagy zűrzavarban Pallasz Athéné, Démétér és Héphaisztosz egy vak hangot nem szól. „Te mit ajánlasz, lányom?” – fordult a bölcsesség istennőjéhez. „Van értelme beszélnem? – kérdezte élesen Athéné. – Szép társaság! Inkompetensek, üresfejű szexbomba, házasságszédelgő, röhögő tolvaj, részeges disznó. Igen, Dionüszosz, méltatlan vagy Hesztia helyére!... Zeusz, a mi időnk elmúlt. Ez az igazság. Törődj bele, apám, ez a Moirák akarata. Végünk van, ha meg nem változunk. Mi hárman dolgozni megyünk a germán istenekhez: Démétér Freyával együtt felel a termésért, bátyám Thor villámait kovácsolja majd, én meg Odin tanácsosa leszek. Auf Wiedersehen!” (A három isten el, döbbent csend.)
Zeusz mobilja megcsörren (modern világ ez, kérem). Sápadtan olvassa az SMS-t: „Tesókám, a görögök és az olaszok is itt vannak az alvilágban. Köszi. Hadész.”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.