2012. június 29., 10:202012. június 29., 10:20
Nos, az utóbbi hónapokban Romániában feltűnt egy olyan szakpolitikus is, aki ezeknél sokkal komolyabb területen nőtte ki magát szaktekintéllyé: Bogdan Diaconuról, a Szociáldemokrata Párt (PSD) bukaresti, IV. kerületi szervezetének első alelnökéről van szó, aki eddig sok konkrét és érdemi tettel nem hívta fel magára a figyelmet az országos politikában, egy téren azonban kiemelkedőt alkot: magyarellenes nyilatkozatokban verhetetlen. A lelkes ifjú titán olyan beleéléssel műveli szakterületét, hogy előbb-utóbb a PSD magyargyalázás-ügyi főelőadójává is előléptethetik.
Emlékezetes, hogy néhány hónapja horogkeresztre asszociált a magyar címerről, most pedig a magyar nagykövetet és a magyar kormányt szélsőségezte le testületileg azért, mert a diplomata kimondta: az autonómia a szeparatizmus ellentéte. Valószínűleg túl nagy kihívás lett volna végiggondolnia az elhangzottakat, és megérteni, hogy a jelenlegi román államhatárok sérthetetlenségéért vadul aggódó körök számára is tisztább, szárazabb érzés lehet, ha a magyarok az országon belül akarnak önrendelkezést, mintha elszakadásra törekednének.
Amúgy az illetőt már a pedigréje is hasonló feladatra predestinálja, hiszen abból a Konzervatív Pártból igazolt a PSD-be, amelyről azt kell tudni, hogy nem konzervatív, mert politikai doktrínát a magyarellenességen kívül még a legjóindulatúbb politológusok sem bírtak felfedezni a háza táján, és nem is párt, hanem amolyan üzleti vállalkozásféle, amelynek révén a főállású médiamogul és kiérdemesült exszekusbesúgó befizeti magát az igazi pártok mellé csendestársnak, hogy lefölözze a parlamenti politizálásból fakadó hasznokat. A legszebb az egészben az, hogy Diaconu bukaresti érdekeltségű politikusként zengi dörgedelmeit a magyar ügyekben.
Ha Bukarest IV. kerületében követelnének három háztömbnyi autonómiát a magyarok, vagy a kerületi polgármesteri hivatalban akarnák a magyar nyelv bevezetését, akkor még megérteném az indulatait, de hát az ő illetőségi körétől több száz kilométerre eső ügyekről van szó. De neki ez mindegy, ha elkapja a nyilatkozatgörcs, akkor nyilatkozik. És nem is eredménytelenül. Hiszen lám, a lapok szatírarovataiba máris sikerült beverekednie magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok