Nem először történt meg velem, hogy kiválasztottak. Szerencsés csillagzat alatt születtem, vagy valami hasonló.
2013. május 14., 13:072013. május 14., 13:07
Nem fogják elhinni, de százezer eurót nyertem. Na jó, szerencsére én sem hittem el, de azért elmesélem, hátha hasznára válik valakinek.
Szóval csörög az ember mobiltelefonja, az én esetemben egy RDS-mobil. Láthatóan valamelyik más hálózatból hívnak, de a szép hangú férfiember a vonal másik végén úgy mutatkozik be, mintha az én telefon- és internetszolgáltatómat képviselné. Megkérdi, én vagyok-e az előfizetés tulajdonosa, de nem zavarja, amikor közlöm, hogy nem. Kéri a nevemet, elmondom, nem titok – persze nem a teljes nevemet, csak a többségiek számára egyszerűsített változatát, és eléggé fel is bosszankodom, amikor még azt is csak ötszöri próbálkozásra sikerül utánam mondania. Ekkor blazírtan, mint az igazoltató rendőr, azt mondja a beszélgetőtárs: „Kora és foglalkozása?\" Belőlem csak egy „Tessék?\" bukik ki, mert valahonnan már azelőtt sejtettem, hogy valami nincs rendben, hiszen a saját szolgáltatómmal többször beszéltem már telefonon, ismerem a betanult szófordulataikat, tudom, hogy a beszélgetéseket mindig rögzítik, és ezt előre közlik, és így tovább. Az ember, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon, megismétli, hogy a koromra és a foglalkozásomra kíváncsi. Nos először is úrinő kora felől nem érdeklődünk, ahhoz legfeljebb annak van köze, akinek joga van a személyes irataimat ellenőrizni, másfelől akkor már világos lett, hogy ha megmondom, hogy újságíró vagyok, sose tudom meg, mivel akartak átverni. Kérdem, minek kellenek neki ezek az adatok, ő meg csak titokzatosan annyit árul el, mondjam meg, és akkor megtudom. Ekkor már tényleg megmérgelődtem, közöltem, hogy azonnal tudni akarom, miért van szüksége a személyes adataimra, amikor nagy kegyesen, hallható mosollyal beleegyezik, hogy na jó, elárulja a titkot: nyertem százezer eurót!
Védekezési reakció volt a részemről, hogy hidegvérrel csak annyit mondtam, köszönöm, nem érdekel, és letettem a telefont, de utólag megbántam. Nem mintha kíváncsi lettem volna rá, hogy a sok ismert csalási módból, melyiket akarta rajtam kipróbálni, de annyit megérdemelt volna, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Úgyhogy kedves olvasók, kérem, ha ilyennel találkoznak, ne siessék el a dolgot, tegyék ezt meg az én nevemben is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!