2012. május 29., 09:352012. május 29., 09:35
S még mielőtt bárkiben fogalmazódni kezdene a kérdés, hogy milyen rémálmaimról hordok itt össze hetet-havat, sietek bejelenteni, hogy szó sincs lidércnyomásról vagy infantilis képzelgésről, egyszerűen csak némi „szépítést” alkalmazva az államgépezetet nevezem sokfejű sárkánynak. A mi mélyen balkáni/fanarióta, a bűnszövetkezet szótári értelmezésének megfelelő adminisztrációnk még véletlenül sem tesz semmi olyasmit, ami az állam polgárainak a javát szolgálná.
Alig van olyan család, akiket ne érintett volna a két évvel ezelőtti, „nemes egyszerűségű” elnöki kinyilatkoztatás, a híres-nevezetes fizetés- és nyugdíjcsonkolás, amit aztán lavinaszerűen követett a kisgyerekeknek és az őket nevelgető szülőknek a járandóságsarca. Az elnök szólt, a kormány szolgamód végrehajtott, magyarán az ominózus sárkány nekilátott máig tartó dőzsölésének. Hiába próbálkoztak a honi szegénylegények vagy a brüsszeli kiskirályfik, a nyakas sárkányfejek azonnal visszanőttek.
Most, a választások közeledtével a legkisebb fejben megfordult egy parányi gondolat, hogy azért valamit vissza is kellene öklendeznie a sok-sok lenyelt zabából, de persze túlzásba nem kell vinni a „kényeztetést”. És bedobták a nyugdíjnyirbálás revízióját, hogy majd átszámítják a sarcot, ugyanakkor kiderült, hogy a fene nagy hozzáértésük nyomán merő véletlenből saját kárára is tévedett a hivatal, ezeket az összegeket azonnal vissza akarják szerezni – úgyhogy megkezdődött az össznépi tipródás.
Senki nem tud semmit világosan, az időnként kiálló hasbeszélők nyilatkozata pedig még azt is összezavarja. De lehet perelni, éjszakától sorba állni... Nem tudom, hogy nekem járna-e valami pluszban, nem is érdekelnek a sorok. Inkább megpróbálom valahogy kideríteni, hogy vajon csak fejei vannak-e a sárkánynak, vagy akad bár egyetlen szíve is, amit ha sikerülne eltalálni... Vagyis terveim vannak, sajnos sem szegénylegény, sem kiskirályfi nem vagyok. És nem hiszek már a mesékben sem!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.