2011. augusztus 24., 22:152011. augusztus 24., 22:15
A főnököm egyszerűen nem normális. Folyton a kátyúkat kell kerülgetni. Ezért tart itt ez az ország. A mi időnkben nem így viselkedtek a gyerekek. Az uram sem segít semmit. Megint lefagyott a gépem. Becsületes keresetből nem lehet megélni. Én már rég megmondtam. Ha így folytatod, nem lesz jó vége. Engem nem fognak átverni. Bemondták a tévében. Már senki nem olvas. Megöl a munka. A fizetés?! (démoni kacaj). Koszos a tengerpart. Az idegeimre mennek a turisták. Nem érdemes egy fűszálat sem keresztbe tenni, úgyis tönkretesznek mindent.
Teljesen kimerített a nyaralás, egész nap csak rohantunk: le a partra, majd vissza enni az étterembe, ezt már nem lehet kibírni. Agyonhajszolom magam. Mindent megteszek értük, és ez a hála. Az idegeimre mentek, folyton csak dicsekednek. Az élet nem habos torta, már a habos torta sem habos torta. Itt fogunk elpusztulni. A vesztébe rohan a világ... És így tovább a végtelenségig. Csak ömlik és árad a panasz mindenkiből. Hú, ezt tényleg nem lehet kibírni. Szerintem ez egy világméretű összeesküvés. A beavatottak, az emberiség körülbelül fele ilyen módon próbálja uralma alá hajtani a másik felét.
A stratégia a következő: a folyamatos rinyálással elveszik a másik kedvét az élettől, s amikor már üveges szemekkel bámul maga elé, és elhiszi, hogy egy nagy rakást se ér az egész, na majd akkor mutatják ki eddig gyászosan lefele görbülő ajkaik mögé rejtett ragadozófogaik nem is annyira fehérét. Mondjuk, erre az lehetne a védekezés, hogy az ember lemondóan legyint, mélabúsan sóhajt, és azt mondja: ez semmi.
És a velős bevezető után lélegzetvétel nélkül elkezdi sorolni az orvostudomány válogatott nyavalyáit, amelynek tüneteit felfedezni véli saját magán, hosszasan és szakszavakkal ecsetelni a legkatasztrofálisabb hitelkonstrukciókat, amikbe belesodorta a balszerencse és a végzet, majd tetézni az egészet a bolygó biztos pusztulását és az emberiség írmagjának kiirtását biztosan előrevetítő tudományos felfedezések és számítások röpke kivonatával. Ennek a stratégiának viszont az a hibája, hogy időigényes és fárasztó. Csak szólok, senki ne csodálkozzék, ha a rövidebb módszert vetem be, és ha következőkor találkozunk, juszt se kérdezem meg, mi újság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok