2009. december 14., 10:342009. december 14., 10:34
Azonban felgyorsult az életvitel, így amit akkor öt év alatt kellett ellopni, azt ma pár nap alatt megteszik. Igazi élmunkások! Ám mostanság már nem megy olyan könnyen, mint anno, amikor vakon jártak a csetecsisták. Hamar kilóg a lóláb. A németek azért mosolyoghatnak, mert nekik már nincsen mobilgyáruk, így nem kell sasszemekkel figyelniük az ott dolgozó román vendégmunkásokat. A melósok nem otthoni legózásra vitték ám az energiaegységeket, hanem jól kialakított piaccal rendelkeztek.
Hétvégén az ószeren már várt rájuk Mézga Aladár, aki bármit képes összerakni bármiből. Aztán az így gyártott készülékeket szintén a piac sötétebbik oldalán értékesítették, és hogy örült nekik a kispénzű, de annál nagyravágyóbb siserahad. Eddig egy sumákoló akadt fenn a gyár biztonsági hálóján, de ő készségesen beköpte hét másik társát is. Társaságban jobban telik az idő a törvényszéken. A valamelyik magánegyetem gyorstalpalójában alulképzett Mata Hari cigarettásdobozba rejtve próbálta kicsempészni a nyugati technológiát a keleti, négyemeletes blokkba. Otthon és ruhatári szekrényében még találtak pár elrejtett akkumulátort. Nem csoda, hiszen a mai energiaárak mellett jó, ha van az embernek egy kis fölös tartaléka.
Ezeket több százával összekötve akár egy körfűrész is üzemeltethető, azzal pedig fűtésszezonban jól lehet keresni. Haza kell vinni minden mozdíthatót a munkahelyről – vallják az elhivatott dolgozók, így legalább egy idő után már nem kell munkába járni, otthon is lehet melózni. A lélekbúvárok szerint a jó munkás kicsit magáénak érzi a céget. Jelen esetben ez fokozottan igaz, hisz haza is viszik azt. Még a jól menő nyugati cégek sem képesek annyit fizetni, hogy ne legyen ok egy kis plusz maszekra.
Ezek szerint a nyolcórás munkanapok nem fárasztják el eléggé a dolgozó népet, annak még délután is van kedve bütykölni valamit, ám ha túlórázni kell, azonnal szakszervezetet alapít. Paradox helyzetek sora a világ, ám ez így van jól. Aki mostanában mobilkészüléket vesz, nem árt, ha megnézi, mit ír rajta. Nem lennék meglepve, ha a hátoldalán azt látná, Made in Bulgária negyed.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.