2011. június 01., 09:462011. június 01., 09:46
Mert az utóbbi években az új jobbosok torkán fel-felharsant és írott formában is rögzített „Székelyföld román föld!” rigmus, illetve a külügyi tárca álláspontja – miszerint a székelyföldi megyék mindenféle „alkotmányos és törvényes alap” nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre Brüsszelben képviseletet – csak csomagolásban különbözik, a tartalmat és az üzenetet tekintve már nem. Külügyérek esetében azért furcsa ez, mert bár minden kétséget kizáróan a minisztériumokban azért a hőbörgő jobbosoknál mégiscsak felkészültebb emberek szoktak helyeket foglalni; következésképpen erős a gyanúm, hogy nem felkészületlenség, de sokkal inkább hangulatgerjesztő rosszindulat okán mossák össze a közigazgatási-területi egység, illetve a földrajzi, nyelvi, kulturális tájegység fogalmát.
E súlyos összemosás logikája mentén akkor Moldvának, Havasalföldnek, Erdélynek, a Részeknek, ezeken belül például a Mócvidéknek sem lehetne joga, vagy illetékessége a világon bárhol megmutatni önmagát s önmagának legszebb arcát? Vagy ama lehetőségeit, amelyekre akadna befektető vagy pályáztató, aki hajlandó lenne pénzt hozni arra, hogy az imént említett szépreményű vidékek kikászálódjanak abból a gazdasági-társadalmi pocsolyából, amelybe a mindenkori kormányzatok züllesztették. S ha Kolozs és Temes megye is nyitott már ilyen képviseleti irodát, Kovászna, Hargita és Maros megye miért ne nyithatna? Hacsak nem valamiféle nemzetiségi alapú bizalmatlanság, tehát negatív megkülönböztetés alapján, mert a román külügy azért aggodalmaskodik, hogy e három megyét népszerűsítő iroda Brüsszelben a Magyar Régiók Házában nyit ajtót. S akkor mi van? Én azon csodálkozom, pontosabban azt kérem számon, hogy a román külügy által is emlegetett magyar–román stratégiai partnerség jegyében – de akár anélkül is – miért nem ő, vagy miért nem az ország területi épségéért agitálók tettek a Székelyföldért Brüsszelben. Ha már annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy a Székelyföld Románia tartozéka.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!