2011. október 13., 07:412011. október 13., 07:41
„Neve?” „Erdélyi Magyarok.” „Kora?” „Nemrég töltöttem bé a kilencvenegyet.” „Ejha, bácsi, korához képest maga egész jól néz ki, gratulálok!” „Hát nem érzem jól magam. Egyre fogyok, fogyatkozok.” „Születési helye?” „Párizs.” „Nahát, jó messzire!” „Dehogy, én nem mozdultam innen, csak ott elszakítottak az édes családomtól a Kis-Trianon-palotában...” „Szegény öreg...” „Foglalkozása?” „Túlélő vagyok.” „Valami látási vagy hallási problémája?” „Nem azt hallom, amit látok, és nem azt látom, amit hallok.” „Családtagjai?” „Hát először is az anyám.” „Önnek él még az anyja?” „Hogyne, a Magyarországi Magyarság. Egyszer már találkoztunk négy évre a 40-es években, most üzente, hogy visszafogad, ha kérem.” „Kéri?” „Még meggondolom. De a testvéreim, a Székely Magyarok, a Partiumi Magyarok és végül a Csángó Magyarok közül már kérte némelyik. Ők más megyékben laknak. Itt élnek még az Erdélyi Fiatal Magyarok és az Erdélyi Ifjú Magyarok, de ők ketten nincsenek itt.” „Akkor más listába írom őket. Hol vannak?” „Az egyik Kolozsváron student, a másik valahol Európában teng-leng. Apropó, ezekről a nevekről jut eszembe: akar valami szilvát?” „Ja, köszönöm. Szeretem a gyümölcsöt.” „Nono, ez pálinka.” „Adjon.” „Tecciktudni, nagyon jó a szilvapálinkám. Ha felöntök a garatra – néha megesik –, akkor neveznek itt a szomszédék Transzszilván Magyaroknak. Vagy a fiatalabbak Transzmagyarnak.” (Kedélyes iddogálás.) „Az egyik kérdőívvel végeztünk. Térjünk a házra. Mikor épült? Gondolom, jó régi.” „Hát itt lakunk cirka ezerszáz éve.” „Ez igen! Jó alapanyaga lehet.” „Gondolom, szikla, mert a Székely testvérem mondja, hogy porlik, mint a szikla.” „Hűha, hát ilyen opció nincs. Beírom az egyéb anyagokhoz.” „Konyhája?” „Hogyne volna, művészien tudunk szakácskodni.” „Mivel fűtenek?” „Fával. Fűt-fát össze szoktuk hordani a családban egymás ellen, s így a vitatkozás közben forró lesz a hangulat.” „Még valami más része van-e a háznak?” „Lássuksza... Várjon csak: még van valami. Hogyne, kinn az udvar végén az a... mellékhelyiség.” „A WC? Az milyen?” „Há’ mér’, ezt is kérdik?” „De még mennyire!” „Teringette! Már a budiba is bele akarják ütni az orrukat az odafenti uraságok?” „Uram... – tárja szét a karját a biztos. – A kérdőív szerint bele!”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.