Bár nem vagyunk sem szigetország, sem hajósnép, nem függünk a szelek kényétől-kedvétől, lassan nekünk is fő beszédtémánk lesz az időjárás.
2013. augusztus 20., 23:102013. augusztus 20., 23:10
Amikor a minap reggel kilenckor már harminc fok fölé kúszott a higanyszál, gyors ügyintézés után taxiba rogytam, hogy minél hamarabb hazaérjek az aránylag hűvösbe. A beszélgetést a taxisofőr kezdte, mondván, hogy máris milyen meleg van. Ajjaj, és mi lesz még, kaptam lelkesen a szón, hozzátéve, hogy reggel a budapesti meteorológiai jelentésben ránk is kiterjesztették a piros hőségriadót.
Mintha csak végszóra történt volna, pirosra váltott a stoplámpa is, az én sofőröm pedig belekezdhetett komótosan a fejtegetésébe, hogy aszongya „azok\" nem tudják mi is van a különböző színű kódokkal: ő épp előző este hallott egy alapos bukaresti időjósló műsort, amiben megmagyarázták, hogy az illető ország sokéves átlaghőmérsékleteit veszik alapul a színkódok kibocsátásakor. Vagyis ha egy országnak az évek során nem voltak magas hőfokai, akkor egy-kettő bepánikolnak, és nyakra-főre riasztgatnak a pirossal. „Nálunk\" ezek szerint csak narancsriasztás lehet érvényben.
Közben a stop zöldre váltott, észrevette, s csak annyit tanácsolt, hogy ehhez tartsam magam. Merthogy „nekünk\" aztán voltak az idők során fokaink bőven! Vészesen közeledtünk a célhoz, úgyhogy nem kezdtem el neki beszélni a János vitéz és a Toldi nyitóképeiről, csak annyit mondtam, hogy téved, ha azt hiszi, a hőhullám előbb megbotlik a térképen meghúzott határvonalakban, majd tisztességtudón meg is hátrál.
A nagy rónaságon nemcsak Petőfi tekintete száguldott szabadon, hanem a nyomuló hőség is – tettem még hozzá magamban. De mintha gondolatolvasó lenne, amikor a kapunk előtt megkérdeztem, menynyivel tartozom, magyarul válaszolt, ám feltehetőleg azért, nehogy túlságosan elbízzam magam, látszólag fölöslegesen azt is elmondta – ezt már nem magyarul –, hogy aznap épp nagyon fontos ortodox ünnep van, amikor nekik nem is lenne szabad semmit csinálniuk, csak ülniük mélán otthon.
Erre már nem szóltam semmit, köszöntem és kikászálódtam. Ha nem lett volna olyan hőség, biztosan belemelegszem egy jó kis nemzetieskedő vitába, mondjuk a sivatagi fokok létének vagy nemlétének értékrendjéről, szorgalomról vagy vallásos semmittevésről, de sebaj, hátha még összeakadok vele egyszer, s ha épp akkor nem lesz jégeső vagy hóvihar, sort kerítek az elmaradt „elsőbbségi\" vitára is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!