2012. június 01., 09:092012. június 01., 09:09
A szöveg nagyjából mindenütt ugyanaz: aki Romániában él, az román kenyeret eszik, tehát beszéljen románul. Még akkor is, ha történetesen barátjával, ismerősével társalog a buszon, mert az öntudatos, a nacionálkommunizmus idején lakótömbbizalmiként és főállású besúgóként tevékenykedő, jelenleg nyugdíjas napjait tengető hazafi tudni akarja, miről van szó, nehogy már épp mellette, két megálló között tárgyalják meg, milyen útvonalon érkeznek majd a magyar tankhadosztályok Erdélyt visszafoglalni. (Amúgy ez a román kenyeres történet mindig furcsa volt számomra.
Eleve meglepő, hogy a kenyérnek nemzetisége van. Ha például meg akarok kóstolni egy kínai pékterméket, akkor ahhoz igazolnom kell, hogy elvégeztem egy alapfokú kínai nyelvtanfolyamot?) De öntudatos kis vérrománjainkat a logika nem érdekli. Ugyanúgy ordít a magyar szó hallatán a szakiskolát végzett, önkormányzati beosztottként dolgozó szerelő, aki csont nélkül pofon vágja az egyébként mérnöki diplomával bíró magyar aktivistát, aki magyar utcanévtáblát szerelne egy magántulajdonú ingatlan falára, mint a gyógyszerésznő, aki magából kikelve „hazaküldi” Magyarországra a magyar nyugdíjast, aki merészelte nem románul kérni tőle az aszpirint.
Na és persze az iskolás, aki a parkban csak azért is ordítva és csöngetve belehajt kerékpárjával a nemzeti ünnepre összegyűlt magyar tömegbe. Mert hogy ez a nemzetféltő attitűd már kiskorban kialakul – jobban mondva kialakítja az oktatási rendszer, amely a történelemórán még mindig azt tanítja, hogy a magyarok barbár hódítók, indoktrinált, gyarmatosító mentalitással beoltott droidok ezreit termelve ki.
A legszebb az, hogy – ha eltekintünk az önbíráskodástól – nincs fegyver ellenük, hiszen az atrocitásokat bizonyítani kell. Márpedig az mégsem várható el, hogy mindenki folyamatosan riportermagnóval vagy kamerával rögzítse a bevásárlásait, hogy aztán a bíróságon bizonyítékul szolgáljon, ha valami történik. Viszont valami ellenszer mégis kellene. Mert a droidgyárak folyamatosan működnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok