2010. január 15., 11:502010. január 15., 11:50
A kezdeményezők valószínűleg még azt a napot is megátkoznák, amikor megszülettek, a politikai és sajtófelzúdulás elsöpörné őket, még örülhetnének, ha nem kerülnek börtönbe, az meg föl sem merülhetne, hogy szellemi elődeik szobra ténylegesen is álljon valamely köztéren.
Nos, mint annyi mindenben, Romániában ebben a témakörben is árnyaltabb a kép. Itt ugyanis nem hogy nem keresik fel fáklyákkal és vasvillákkal felfegyverzett spontán lincselőbrigádok azok otthonát, akik szobrot kívánnak állítani egy tömeggyilkos tábornoknak, de még a bíróság sem látja akadályát annak, hogy a kezdeményezés ellen indított perben születő jogerős ítéletig a szobrot felállítsák.
Ennek nyomán előfordulhat, hogy Marosvásárhelyen tényleg állni fog annak a Ştefan Guşă tábornoknak a szobra, aki 1989-ben a tömegbe lövetett Temesváron, hogy ezzel is szorosabbra fűzzék az 1990 márciusában már oly ígéretes úton elindult magyar–román kétoldalú kapcsolatokat a városban és az országban egyaránt. Az indoklás szerint Guşă valójában nemzeti hős, mert hogy 1989-ben egymaga akadályozta meg, hogy a szovjetek bevonuljanak Romániába. Már el is képzelem, ahogy román Dugovics Tituszként szétvetett lábbal megállt a Prut partján, készen arra, hogy ő maga rántsa mélybe az első T-72-es harckocsit, amely át merészel kelni – és mit ad isten, a szovjetek tényleg nem jöttek.
Az a tény, hogy amúgy eszük ágában sem volt jönni, most teljesen mellékes. Mint ahogy az is, hogy Guşă őpribéksége – amennyiben a 90-es években bekövetkezett sajnálatos elhalálozása nem akadályozza meg ebben – a katonai ügyészség állásfoglalása szerint néhány kollégájához hasonlóan ma legfeljebb akkor láthatná a Prut partját, ha eltávozást kapna azon büntetés-végrehajtási intézetből, amelyben a temesvári szerepléséért kirótt jogerős büntetését tölti. Persze a másik felet is meg lehet érteni. Kis nemzetnek kevés nemzeti hősre futja, úgyhogy aki van, azt meg kell becsülni. Még akkor is, ha nem az.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.