2009. május 04., 10:202009. május 04., 10:20
Szerintük itt az ország nyelvét kell tudni, aki ide jön, az tanuljon meg hazaiul. A postán rácsapják a pénztárablakot arra, aki mondjuk, angolul kérdi meg, van-e bélyeg. A németeknek nem adnak vonatjegyet, a dánok pedig éhen maradnak az éttermekben. A magyarokról nem is beszélve, mert ők eleve nem játszanak ebben a játékban.
Nagy divat mostanság a testvértelepülési kapcsolat. Van egy falu, ahol a vezetőség nem beszél idegenül, és mégis jól elvan, mindenki rájuk szavaz, mert választóik többsége sokszor még a saját anyja nyelvét sem birtokolja, nemhogy a másét. Van nekik egy holland kisvárosi kapcsolatuk, akik néha jönnek-mennek hozzájuk, meg kommunikálnának, ha lenne kivel. Ők beszélnek vagy három, míg ezek csak fél nyelven.
Pedig mindenki tanult az iskolában ezt-azt, csak úgy látszik idegennyelv-órán meg voltak fázva, és bedugult a fülük. Sebaj, mert majd keresnek ők tolmácsot, aki segít, és amikor az nem ér rá, akkor majd kézzel-lábbal kommunikálnak. Ha nem megy fordítani, akkor meg ferde szemmel néznek rá. Amikor megjön a tolmács, el kell oszlatnia az addig összegyűlt összes tévhitet, csak aztán kezdődhet a munka.
Csodálatos kitartás és megértés van a külföldiek nagy részében. Ha nálunk egy idegen egy nemzetközi nyelven próbálkozik, legtöbbször hoppon marad. Ők a nyílt elutasítástól sem sértődnek meg, tovább próbálkoznak. Ha az egyik pénztárablak hangos „Zárva vagyunk!”-kal csapódik az orrukra, majd elmennek egy másikhoz, és egy harmadikhoz.
Az itthoniak meg sem próbálnak alkalmazkodni a világhoz, inkább várják, amíg a világ idomul hozzájuk. Elképesztő, micsoda türelem. Kanadai barátaim csodálkoztak, hogy négy nyelven beszélek, mikor ők csak angolul tudnak. Nekik könnyű, ők nemzetköziek, nincsenek rászorulva, de én balkáni vagyok, nekem kifelé kell nyitnom.
A jövő nemzedék talán már más lesz, mert ők az angolt a számítógépes játékokból, filmekből és könnyűzenei slágerekből önkéntelenül, sőt észrevétlenül tanulják meg. Nagyon sokat számít a motiváció. Shakespeare-t vagy Goethét lehet, nem ismerik majd, de vonatjegyet és bélyeget adnak majd Fritznek és Johnnynak is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok