2009. augusztus 25., 11:012009. augusztus 25., 11:01
Szinte borítékolható volt az elutasító brüsszeli válasz: a megromlott szlovák–magyar viszonyt a két országnak kell rendeznie. Igazuk is van az EU bürokratáinak: az Uniót így is megannyi bírálat éri amiatt, hogy mindent túlszabályoz. Miért is kellene szabályokat felállítania az államfői, miniszterelnöki látogatásokra?
Amiként a zsebkendő használatára, a fogmosásra, a mosakodásra sem célszerű törvénnyel kötelezni az embereket, az államközi kapcsolatok higiéniájára sem lehet törvényt alkotni. Különösen nem az állami főméltóságoknak. Kinek-kinek magának kell, magának kellene érzékelnie a normalitás követelményeit. De mi van akkor, ha valaki nem érzékeli? Ki húzza a rövidebbet a normalitás és az elrugaszkodottság vitájában? A felelet nem is annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. Mert hiába látjuk Sólyom Lászlót a normalitás képviselőjének a szomszédos országok főméltóságaival való összeütközéseiben, a nemzetközi sajtóban legalábbis felemás a meghiúsult révkomáromi látogatás megítélése.
Abból, hogy a magyar államfőnek korábban egy ukrajnai látogatást kellett lemondania, Szerbiába és Romániába pedig a hatóságok ellenkezése ellenére látogatott el, könnyen lehet arra következtetni, hogy a baj Sólyom Lászlóban keresendő. Ő az, aki rontja a levegőt a kelet-európai térségben. Nem elég normálisnak lenni, annak is kell látszani. A normalitás megjelenítéséhez pedig a diplomácia meggyőzőereje is szükséges. És nemcsak meggyőzőerő, hanem akarat, elszántság is kell a meggyőzéshez. A tény, hogy a kisantant országai különösebb presztízsveszteség nélkül léphetnek fel a magyar államfővel szemben, a magyar diplomácia gyengeségét jelzi. Nem az államfőnek kell engednie a normalitásból, hanem a magyar államapparátusnak kell jobban zárnia sorait a normalitás védelmében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok