Aligha számított Traian Băsescu államfő arra, hogy az amúgy európai integrációpárti, és a két ország közeledését szorgalmazó moldovai miniszterelnök is beáll azok sorába, akik bírálják őt azon kijelentése miatt, miszerint Románia következő célkitűzése a Moldovával való egyesülés kell hogy legyen.
2013. december 26., 19:132013. december 26., 19:13
Iurie Leancă kategorikusan utasította el Băsescu tervét, amikor leszögezte: országa célja az EU-integráció ugyan, azonban esze ágában sincs feladni Moldova szuverenitását.
Ez is jelzi, hogy a román-moldáv egyesülést a Prut túloldalán tekintik magától értetődőnek. Az ország a jelek szerint végre elindulhat az európai uniós csatlakozás útján, és bár Románia patrónusként hasznos, a chişinăui elit nem feltétlen híve annak, hogy Bukarestből irányítsák az országot. Egyrészt azért, mert bizonyára sokan közülük úgy gondolják: szívesebben maradnak nagy halak a kis vízben, mint kis halak a tengerben, másrészt a bukaresti stílusú politizálásból sem kérnek.
A politikai elit mellett maguk a moldovai polgárok sem feltétlenül a Romániába való beolvadásban látják az ország felemelkedésének zálogát. Már csak azért sem, mert az EU-pártiság nem jelenti azt, hogy azt szeretnék, hogy Moszkva helyett Bukarest diktáljon.
Az egyesülésnek amúgy is több hátránya lenne Romániára nézve is, mint előnye. Moldova Európa legszegényebb országa. A kormány sikerpropagandája ellenére Románia sem áll jól gazdaságilag – erre bizonyíték, hogy újabb készenléti hitel-megállapodást készül kötni az IMF-fel -, de valószínűleg akkor sem lenne képes viselni Moldova gazdasági talpra állításának és integrálásának a terheit, ha jobban állna.
Ráadásul az is rizikós, ha épp Bukarest kezdi a határok megváltoztatását szorgalmazni – nem véletlen, hogy Victor Ponta kormányfő sem rajong az ötletért. Már csak azért sem, mert a gagauz autonómiát Románia nem számolhatná fel, ebben az esetben pedig a magyarok autonómiaigényeit sem lehetne lesöpörni az asztalról. Băsescu nagyot akart, olyan projekttel próbálta tematizálni a közbeszédet, amely nyomán országgyarapító politikusként vonulhatott volna be a történelembe – jelen állás szerint azonban az egyesülés érdeklődés hiányában elmarad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!