Máma már nem hasad tovább – alkalmazhatjuk az ismert költemény sorait a kormányzó Szociálliberális Unióra (USL) annak nyomán, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) végül állta a szavát, és második nekifutásra már támogatta a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltjének megválasztását a közszolgálati televízió élére.
2013. december 22., 20:012013. december 22., 20:01
Ezzel elhárult a veszélye annak, hogy a PNL kilépjen a koalícióból, arra kényszerítve a PSD-t, hogy új szövetségesek után nézzen.
Legalábbis egyelőre. Igaz ugyan, hogy az USL vezető politikusai gyakran már este is hajlamosak az általuk reggel mondottakkal szöges ellentétben álló kijelentéseket tenni, azonban a PSD és a PNL vezetői túlságosan sok kemény sértést vágtak már egymás fejéhez ahhoz, hogy a tévéelnök ügyének rendeződése után ismét minden a régi kerékvágásban haladjon. Az, hogy Victor Ponta, a PSD és Crin Antonescu, a PNL elnöke kölcsönösen hazugnak nevezte egymást, majd a tévéelnök megválasztására tett első kísérlet PSD általi bojkottálása, és a PNL ezt követő zsarolása, amellyel kiharcolta az újabb parlamenti szavazás kiírását, nem múlik el nyomtalanul.
Ugyanakkor egyelőre a jelek szerint mindkét párt úgy látta, hogy azzal járnak jobban, ha egyben marad a koalíció. A PSD továbbra is alkotmányt módosítana, amihez szükséges a PNL támogatása által biztosított kétharmados többség, illetve valószínűleg az anyagi gyarapodásra vágyó helyi kiskirályok is látnak még potenciált a koalícióban, és a PNL vezetői is a kormányzás előnyeit választották az ellenzékből történő kampányolás helyett.
Ám az eddigi koalíciós viszályokat kirobbantó Antonescu vélhetően a továbbiakban sem adhat mást, csak mi lényege. Egyrészt joggal mordult rá a szociáldemokratákra, amikor azok úgy vélték: ha övék a kormányfői poszt, akkor a koalíciós prioritásokat is jogukban áll egyedül meghatározni, másrészt továbbra is kényelmes egyszerre kihasználni a kormányzás jelentette előnyöket, és imázsjavító eszközként ellenzékesdit játszani, úgy bírálni koalíciós partnerüket, mintha minden rosszért az lenne az egyedüli felelős.
Ez a válság most rendeződni látszik, de az USL vezetőinek eddigi magatartását ismerve csak idő kérdése, hogy mikor várható a következő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!