2009. december 10., 11:172009. december 10., 11:17
Még látótávolságon kívül volt a Főtér, amikor valami zavaró hangos zúgást kezdtem hallani. Berekedt egy riasztó, gondoltam, de hamarosan azonosítottam a zajforrást: a mozgatható műkorcsolyapálya éppen hűtötte a jegét. Úgy döntöttem, most kiélvezem a tér nyújtotta látványt. Még ilyen hétvégi, korai órában sem én voltam az egyedüli bóklászó. Két idős néni fordult be a sarkon a templom felől, hangosan beszélgettek, nem törődtek velem.
Az egyik asszony erősen unszolta társát, hogy menjenek közelebb a karácsonyra felállított színpadhoz, úgysem látja senki. Aztán a műjégpálya felé vették az irányt, útba ejtve az üvegkalitkát, amibe az ősi romokat zárták. Mindent jól megnéztek és közben kommentáltak. A szófoszlányokból nem sok dicséretre következtettem: „minek ide ennyi üveg, ki pucolja ezt meg?”, „na kellett megint ez a korcsolyázóhely, legalább nem a fűre rakták, mint tavaly!”
A felállított kempingházak, vagyis vásári bódék – amik közül kettő nem volt egyforma – sem nyújtottak szép látványt, de legalább eltakarták a Mátyás-szobor köré húzott piros falat. Megpillantottam az ember nagyságú hóembert is, ami tegnap este még fényekben pompázott a színes vizű szökőkút mellett, ahol anyukák futkorásztak csuromvizes gyerekeik után. A korán kelőnek nem jár a szökőkút nyújtotta látvány, helyette tócsa, csövek és betontömbök fogadják.
Az egyik kempingházat kinevezték betlehemes istállónak, benne életnagyságú bábuk: József, Mária, a kis Jézus és a háromkirályok. Megállok előtte, s észreveszem a szénában fekvő bárányokat is. Milyen élethű, jegyzem meg magamban, mire az egyik birka felemeli a fejét, majd nyugodtan lakmározni kezd a szénából. A szívinfarktus-közeli élményem után leléptem a Főtér új kövéről, s eldöntöttem: lehet, hogy 600 eurót öltek bele négyzetméterenként a felújításba, de nekem idegen ez a hely, inkább elmegyek.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.