2011. június 17., 09:332011. június 17., 09:33
Egyrészt azért, mert korábban épp Băsescu ismerte el, hogy a jelenlegi, hivatalos közigazgatási egységgé „előléptetni” kívánt fejlesztési régiók túl nagyok, ezért nem hatékonyak, másrészt pedig azért, mert a létrejövő szupermegyékben még a székelyföldi magyarság is szórványba kerülne. Számos spekuláció látott napvilágot azzal kapcsolatosan, miért most kavarta fel Băsescu a belpolitikai életet irreális ötletének bejelentésével. Egyesek szerint a téma feldobásával a kormány tehetetlenségéről kívánja elterelni a figyelmet, mások úgy vélik, nagyléptékű gerrymanderingről van szó, azaz az új régiók létrehozásával a kormánypozícióban igencsak népszerűtlenné vált PDL választási esélyein igyekszik javítani. Vélhetően mindegyik felvetésben van valami, azonban az sem kizárható, hogy ezzel a lépéssel próbál meg egérutat nyerni abból a szorult helyzetből, amelybe annak nyomán került, hogy koalíciós partnere, az RMDSZ nyomására kénytelen volt beleegyezni a kisebbségi törvény elfogadásába.
Ezzel viszont óriási támadási felületet hagyott a kormányzati alternatívát felmutatni képtelen, ezért ismét durva magyarellenes uszításhoz folyamodó ellenzéknek, amely így „magyarbérencként” állíthatja be a nagyobbik kormánypártot. Márpedig a PDL csupán az RMDSZ támogatására való rászorultság miatt tett úgy, mintha beadná a derekát. A régiós felosztásról szóló javaslat azonban kitűnő eszköz a zsarolásra: visszavonásáért cserében a kisebbségi törvény felpuhítását, esetleg elfogadásának további halasztását is követelhetik. Az RMDSZ most nemigen lavírozhat. A román kormány ismét csak arra képes, hogy bekéresse a külügybe a jogos aggályainak hangot adó Magyarország nagykövetét, és a ceauşescui gyakorlatot idézve, a belügyekbe való beavatkozásnak nevezze Semjén Zsolt kijelentéseit, ami a legkevésbé sem baráti gesztus, ahogy a nagyrégiós javaslat felvetése sem. Ezért a szövetségnek azt mindenképpen meg kell akadályoznia. Ha máshogyan nem, a kormányból való kilépéssel. Ahogy most áll a helyzet, hamarosan eldőlhet, hogy a PDL és az RMDSZ közül melyik fél jobban a hatalom elvesztésétől.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!