2011. január 21., 10:472011. január 21., 10:47
Arról a szőnyegről van szó, amelyet a magyar európai uniós elnökség alkalmából helyeztek el a magyar illetékesek Brüsszelben, az Európai Unió Tanácsának épületében. A nagyméretű alkotáson számos kulturális és történelmi témájú ábrázolás látható, Szent István, Szent László és Hunyadi Mátyás arcmásától Széchenyi és Liszt képén át a Lánchídig rengeteg olyan személyiség, alkotás vagy találmány látható rajta, ami nemzetünk történelméhez kapcsolódik.
A probléma – még – nem ezek miatt merült fel, hanem egy térkép miatt, amely az 1848-as forradalom kapcsán került a szőnyegre, és amely az akkori Habsburg Birodalmat ábrázolja, benne Magyarországgal. Ettől egy szlovák és egy román EP-képviselő nyomban nemzetiöntudat-túltengést kapott, és elkezdtek panaszkodni, hogy ezek a magyarok sohasem nyugszanak, ismét irredenta törekvések mérgezik a kontinens amúgy idilli, békés egymás mellett éléstől és toleranciától kristálytisztává tett levegőjét. A politikusoknak konkrétan a történelmi tényekkel támadt vitájuk, ugyanis azt kifogásolják, hogy a térkép Magyarországot nem a mai határai között ábrázolja, hanem a Trianon előtti állapotokat rögzíti, ergo a mai Szlovákia és Románia egy részét is magában foglalja.
Az a baj, hogy nem tudom, egyáltalán lehetséges-e olyan megoldást találni, ami az ilyen frusztrált embereket valamilyen formában kielégítené. Hiszen a magyar nemzeti identitás egyik igen fontos építőköve az 1848-as forradalom idején létrejött nemzeti egység, amikor egy világ adózott elismeréssel annak a nemzetnek, amely a leghosszabb ideig állt ellen az önkénynek. Ennek az ábrázolása meglehetősen nehéz lenne úgy, hogy a mai, Battonyától Nemesmedvesig tartó országot mutatjuk meg, és meghamisítva a történelmet, arról beszélünk, hogy a téli hadjárat idején Guyon Richárd a szlovákiai Branyiszkónál tört át 1849. február 5-én. Attól, hogy egy igazságtalan diktátum nyomán a nagyhatalmak szétszabdalták az országot, a diktátum előtti időszak történelme még nem válik semmissé. Igaz, tulajdonképpen tényleg a mi hibánk a botrány. Ha már szőnyegen jelenítjük meg magunkat, ne csodálkozzunk, ha minden arra járó frusztrált szerencsétlen belénk akarja törölni a lábát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.