2009. október 13., 11:152009. október 13., 11:15
Az öregeket amúgy is könnyebb átverni, ők hiszékenyek és gyengék is. Valószínű, ebből indult ki a legújabb átverési formát kiagyaló nagyokos, aki először telefonon kereste fel az áldozatát, s próba szerencse alapon beleszólt: „Szia, nagymama!” Ha kicsit is mázlista, rögtön visszaszóltak, hogy „Szervusz, kis unokám!”
Majd szánom-bánom hangon elpanaszolta, hogy adósságba keveredett, és nincs kihez fordulnia, ezért tőle kér segítséget. Azonban nem tud a pénz után menni, egy nagyon jó barátját küldi, akinek nyugodtan oda lehet adni. Melyik nagyi mond nemet az unokája segélykiáltására? És melyik ismeri az unokája összes haverját?
Aztán tíz perc múlva megjelenik a jó barát, 25 év körüli úriember, sokatmondó szemekkel vigyorog, hogy a pénz után jön, s talán szóváltás nélkül csak úgy bevándorol a kuporgatott nyugdíj a tolvaj zsebébe. S ezzel a trükkel már több mint egymillió forintot csaltak ki a nagyszülőkből Esztergomban. A történteket már csak az tetézné, ha a semmiről nem tudó valódi unokának nem hinnének a felnőttek, vagy a családi békét fenntartandó, a nagymama nem tesz említést senkinek az eseményekről.
Az utcai valutaváltók átverései már szakállasnak mondhatók, bár tudtak meglepetést okozni, mikor nagymamám dollárt ment átváltani hozzájuk. A lejben adott összeg kevesebb volt, nagymamám pedig – örülve, hogy észrevette a csalást – visszaadta az összeget, hogy kipótolják.
Erre a valutás viszszaadta a dollárt, hogy akkor nem tudja felváltani, mert nincs több leje. Az már csak otthon derült ki, hogy a százdolláros helyett tízest adott vissza, ami nem tűnt fel a valutát elég ritkán látó nagymamámnak. Az ilyen esetek áldozatait lehet igazán sajnálni, mert az elvesztett érték mellett egy életre megmarad, milyen naiv és hiszékeny voltál, azt találtad hinni, hogy becsületes embert sodort eléd az élet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok