Szeretjük a nagy számokat, olyan jól hangzanak. Többnek, jobbnak, szebbnek érezhetjük magunkat tőlük még akkor is, ha kisebb fajta káoszt kreálunk a használatukkal.
2013. június 04., 09:052013. június 04., 09:05
Lassan hat és fél éve lesz annak, hogy az erősen felduzzadt régi pénznemünket újra cserélték. Az átszámítás egyszerű volt: levágni a négy nullát..., és akkor mi marad? Hát ez az, gondolom, éppen ezért használják még manapság is nagyon-nagyon sokan a hét évvel ezelőttig dívó összegeket. Hamar átvettem az új módit, nem mintha pénzügyi géniusznak tartanám magam, vagy olyan fegyelmezett állampolgárnak, aki még ilyen semmi kis összegek (?!) említésekor is szigorúan igazodik az előírásokhoz, hanem mert az új pénz nagyjából olyasminek volt mondható, mint amihez szoktunk, mielőtt a lovak közé csaptak volna az illetékesek, és a lejcsikó bele nem kezdett az évekig tartó ámokfutásba.
Persze a „jó volt, amikor rossz volt\" időkkel való hasonlítgatásba nagyon könnyen bele lehet dilizni már csak, ha például a fizetést vesszük alapul. Játéknak azért nem rossz, mert igaz, hogy akkoriban 1 lej 70 bani volt egy liter tej, és 70 bani egy üveg joghurt, de a cukor kilója 9 lejbe került, a szemes zöld kávé (ma már ilyesmi nem is létezik) 60 és 75 lej között mozgott, a pörkölt-darált változat pedig maximum 103 lej volt. Adna ma valaki egymilliót (ugye, én is visszatérek a „milliomos\" beszédhez!) egy kiló kávéért? Ugyan már. Nem akarok tovább számigálni, aki emlékszik a régi árakra, az kikapcsolódásként eljátszogathat az öszszehasonlításokkal. Vissza a nagy számok bűvköréhez: érdemes megfigyelni, hogy a hát- és idegborzolónak szánt korrupciós híreknél bemondják az elsikkasztott, csúszópénzként vagy „csak\" rendes havi fizetésként felvett összegeket, és azonnal át is számítják a 2007 előtti summákra, hogy az egyszerű hallgató annál jobban szörnyülködjék. Csak úgy röpködnek a milliárdok, jó alacsonyan szállva, mint vihar előtt a fecskék. Amikor aztán kitör a vihar, és mondjuk, olyasvalakit kapnak el, akit a hírfaló közönség nem gyűlöl zsigerből, akkor már az új pénzérték forog fenn, de legtöbbször inkább euróban beszélnek, aminek az átszámítása nem megy éppen olyan gyorsan.
S hogy miért is kekeckedem én ilyesmivel? Miért nem hagyom, hogy mindenki használja úgy, ahogy akarja?! Mert a kábító manipulálástól szeretném megóvni legalább azokat, akik még nem szédültek bele a röpködő, rég elértéktelenedett milliókba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!