2011. július 13., 09:282011. július 13., 09:28
A diákmunka nálunk sokáig elképzelhetetlen volt az „akkor inkább világgá megyek” elhatározás nélkül, hiszen az egyetemisták számára csak külföldön, leginkább a tengerentúlon nyílt lehetőség jól fizető idénymunkára. A nagy kaland a legtöbb esetben szerencsésen ért véget, de olyan is akadt, akinek itthonról kellett pénzt küldeni a visszaútra, vagy az éltanuló úgy döntött, inkább marad a nagy Amerikában, mert pincérként többre viszi.
Az élmény, a tapasztalatszerzés meghatározóvá vált azok életében, akik ily módon megismerték az Óperenciás-tengeren is túlt. Csakhogy a sokat hangoztatott gazdasági válság miatt az elmúlt években jelentősen csökkent azok száma, akik nyári munkahelyet találtak, találnak külföldön. Emiatt – szülői segítség vagy egyéb kereseti forrás hiányában – még a kalandvágyó ifjak közül is sokan itthon próbálnak annyi pénzt összeszedni a szünidő folyamán, hogy legalább a hazai fesztiválok egyikén kitombolhassák magukat.
Romániában későn, 2007-ben ismerték fel, a diákmunkát fel kell karolni. A vonatkozó törvény szerint támogatásban részesülnek azok a cégek, amelyek nyáron tanulókat, egyetemistákat alkalmaznak. Eredetileg a mindenkori minimálbér felének megfelelő összeget igényelhette az a vállalkozó, aki legtöbb 60 napig diákot foglalkoztatott törvényes keretek között, ám ez a juttatás most már csak fejenként 250 lej. Idén a legtöbb helyen nem tolonganak a cégek képviselői a munkaerő-elhelyező ügynökségeknél, ugyanis a támogatás sok esetben még a munkavállaló diák után fizetendő illetékek összegét sem fedezi, nem is beszélve az utánajárásról és papírmunkáról, amely a legfeljebb két hónapra szóló munkaszerződés megkötésével jár. A diákok számára ugyanakkor fontos lenne, hogy legalább néhány hetet foglalkoztassák őket – és nem csak a pénz miatt, hiszen ideális esetben a fiatalok olyan munkakörben is elhelyezkedhetnek, amely nem idegen attól, amit tanulnak, és így az idénymunka egy hasznos nyári gyakorlattal is felérne.
A jó időben, jó helyen megszerzett tapasztalatok aranyat érnek, ám ahhoz, hogy ebből valós hasznot húzzon a teljes társadalom, óriási szemléletváltásra van szükség. A cégeknek fel kellene ismerniük, hogy a diákok bevonásával, szakmai fejlődésük egyengetésével hosszú távon megbízható munkaerőt nevelnek. Az állam pedig a diákmunka hathatós támogatásával, kizárólag középiskolások és egyetemisták számára meghirdetett állásbörzék megszervezésével, a munkaadó és az ifjú munkavállaló közötti kapcsolatfelvétel megkönnyítésével akár megalapozhatná a kivándorlás, az agyelszívás elleni stratégiáját is. Hiszen ha a diák már felnőtté válása hajnalán megfontolandó lehetőségekkel szembesül, akkor jóval nehezebben határozza el, hogy világgá menjen egy kis pénzért vagy egy új életért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!