2010. április 02., 11:142010. április 02., 11:14
Legalábbis ez derül ki a napokban bemutatott egyik felmérésből, amelynek egyik alapvető következtetése az, hogy a többség szeretné visszaállítani a halálbüntetést. Ezek után szinte már nem is ad okot a csodálkozásra, hogy szigorúan büntetnék azt is, aki sértően nyilatkozik az ortodox egyházról, viszont szinte már felüdülésként hat, hogy a külföldön bűncselekményeket elkövető romáktól csak az állampolgárságot vonnák meg, akárcsak azoktól a magyaroktól, akik autonómiát követelnek.
Ha mindez tényleg így van (és tulajdonképpen miért ne lenne?), akkor az iráni ajatollahok és mollahok sárgulhatnak az irigységtől, hiszen azt jelenti, hogy itt az ország lakóinak mintegy nyolcvan százaléka semmi kivetnivalót nem látna abban, ha hirtelen teokratikus államban kellene élnie, ahol világi törvények helyett szigorú egyházi előírások szabályoznák a mindennapi életet. Milyen szép is lenne, ha mondjuk holnaptól nem a parlament és a kormány lennének a legfontosabb intézmények, hanem az ortodox klérus, az ország legbefolyásosabb és legtekintélyesebb embere pedig a mindenkori ortodox pátriárka lenne. Az ő személyének vagy az ortodox egyháznak a megsértéséért pedig – az említett felmérés alapján kijelenthető: közkívánatra – nyelvkitépés járna, de persze csak első esetben, visszaesőknél egyértelmű a fővesztés.
Az autonomisták viszont sokkal förtelmesebb és tisztátalanabb lények, a sátán küldöttei ők. Igaz, hogy a Bibliában például egy sor sincs róluk, és a nagy többség nem is látott még soha egyet sem, de hát a pópa is megmondta, az igaz hitű politikusokkal egyetemben, hogy pokoli erőkről van szó, amelyek túlvilági eszközökkel törnek az egyedül üdvözítő hit, valamint a nemzet és az ország ellen. Nekik tulajdonképpen túl enyhe büntetés lenne az állampolgárság megvonása, és a megkövezés is csak amolyan lájtos szankció. Négy Dacia Logan közé kell őket kötni, majd tövig a gázra taposni, felnégyelt testük darabjait pedig a városháza kapuja fölé kell kiszögezni, elrettentésül. Elvégre a modern, 21. századi Romániában nincs helyük efféle múltba néző, deviáns alakoknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok