VEZÉRCIKK – Megmosolyogtató, már-már abszurd helyzetet eredményezett a Moldovában egyre mélyebbé váló politikai válság.
2016. február 01., 19:462016. február 01., 19:46
Immár az a Románia is egy korrupcióellenes törvénycsomag elfogadásához kötötte a „Pruton túli testvéreknek” nyújtandó hitel első részletének folyósítását, amely maga is fuldoklik a korrupcióban, és amelytől az Európai Bizottság, a többi EU-tagállam és az Egyesült Államok is folyamatosan további korrupcióellenes intézkedéseket követel.
Persze hiába a testvériség hangoztatása és a részben románok lakta Pruton túli ország bekebelezését szorgalmazó romániai politikusi nyilatkozatok, hivatalosan egy EU- és NATO-tagállam áll szemben egy olyan országgal, amely teljes mértékben az instabilitás szélére sodródott. Ahol hosszas huzavona után sikerült ugyan beiktatni egy magát Európa-barátnak mondó kormányt, de az ellenzék egyre agresszívabban követeli az előre hozott választásokat, és amelyről nem lehet tudni, hogy a jövőben az európai integráció útját választja, vagy ismét Moszkva karjaiba szédül.
Az nagyjából világosnak tűnik, hogy Moldovában is valami hasonló zajlik, mint Ukrajnában, csak – egyelőre? – kevésbé brutális eszközökkel. A Nyugat – élen az Egyesült Államokkal és a némileg óvatosabb EU-val – megpróbálja keletebbre tolni érdekszféráját, a kommunizmus bukása utáni káoszból magához térő Oroszország viszont nem akar lemondani a saját érdekszférájának tekintett térségről.
A helyzet attól vált bizonytalanná, hogy a magukat Európa-barátnak mondó erők kormányzása sem hozott jelentős életszínvonal-javulást, sőt állandó politikai viszály, mélyülő korrupció és oligarchák korlátlan uralma jellemezte. Ilyen körülmények között az Oroszországhoz húzó ellenzék népszerűsége megnőtt, és a Moszkva által vélhetően nem csupán szóban bátorított oroszbarát pártok most saját választási győzelmük reményében, az emberek kiábrándultságát kihasználva, előre hozott választást követelnek.
Az emberek elkeseredettségét látva egyáltalán nem biztos, hogy nem járnak sikerrel, hiába próbálja Románia élelmiszersegélyekkel csillapítani az elégedetlenséget. Vagyis igencsak indokolt a Moldovával kapcsolatos európai és román óvatosság és aggodalom.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!