Állami ünnepség keretében emlékeztek Mohácson a mohácsi csata 500. évfordulóján
Fotó: Duna Televízió
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt. Az 1526. augusztus 29-i vereség évfordulóján felszólaló magyar politikusok egyaránt hangsúlyozták: Mohács emlékezete nemcsak a veszteségről szól, hanem a helytállásról, a nemzeti összetartozásról és arról a történelmi tapasztalatról is, hogy a magyarság a legsúlyosabb csapások után is képes volt talpra állni és megmaradni.
2026. augusztus 29., 17:132026. augusztus 29., 17:13
2026. augusztus 29., 17:202026. augusztus 29., 17:20
Magyar Péter miniszterelnök a mohácsi csata 500. évfordulóján tartott megemlékezésen a történelmi vereségből való talpra állást és a nemzeti megmaradást állította beszéde középpontjába. Szerinte a nemzet erejét nem az mutatja meg, hogy soha nem bukik el, hanem az, hogy a legsúlyosabb veszteségek után is képes felállni. Mohácsot Muhi, Világos, Trianon és 1956 történelmi tragédiáival állította egy sorba, amelyek szerinte azt bizonyítják: a magyarság a vereségek után újra és újra megtalálta az erőt a folytatáshoz.
Mint fogalmazott, „amíg képesek vagyunk egymásban magyart, honfitársat és embert látni, addig meg is fogunk maradni”. Magyar Péter fejet hajtott a mohácsi ütközet valamennyi ismert és ismeretlen áldozata előtt.
Baka András köztársasági elnök hivatala rövid üzenetben emlékezett meg az évfordulóról. A Sándor-palota közleménye a mohácsi csatát „a magyar történelem egyik legmeghatározóbb és legdrámaibb mérföldkövének” nevezte, és a hősi áldozatok előtti tisztelgésre szólított fel. Az évfordulón arra is emlékeztettek, hogy az 1526. augusztus 29-i ütközet a középkori magyar állam bukásához vezető történelmi fordulópont volt, és a becslések szerint legalább 14 ezer magyar vesztette életét.
Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen rendezett katonai tiszteletadáson arra helyezte a hangsúlyt, hogy Mohács nem csupán a vereség és a nemzeti széthullás jelképe. Egyben a bátorság, az önfeláldozás és a helytállás szimbóluma is. Felidézte, hogy az ütközet katonái tisztában voltak az ellenség túlerejével, mégsem hátráltak meg, hanem elfoglalták helyüket a csatasorban.
– fogalmazott. A miniszter szerint a mohácsi katonák története a mindenkori honvéd számára is üzenetet hordoz: az eskü annak vállalását jelenti, hogy szükség esetén az ember az életét is kockára teszi hazájáért.
Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke az 500. évforduló legfontosabb tanulságaként ugyancsak a nemzet megújulási képességét emelte ki.
Megfogalmazása szerint Mohács üzenete nem merül ki a történelmi veszteségben: azt is bizonyítja, hogy a magyar nemzet képes felállni a nehézségekből, összefogni és újjáépíteni országát.
Megemlékezett arról is, hogy az évforduló alkalmából örök nyugalomra helyezik a feltárt mohácsi tömegsírokban talált áldozatok földi maradványait.
A mohácsi csatában becslések szerint 14 ezer magyar vesztette életét
Fotó: Bajor Állami Könyvtár
A megemlékezések közül Kövér László, az Országgyűlés korábbi elnöke fogalmazta meg a legrészletesebb történelmi és politikai értelmezést. A bátai országgyűlés 500. évfordulóján tartott beszédében arra emlékeztetett, hogy a mohácsi csatát megelőző utolsó magyar haditanácsot a bátai Szent Vér kegyhelyen tartották. Szerinte fél évezred távlatából is megrendítő Mohács emléke, hiszen ma már pontosan látható, milyen történelmi fordulópontot jelentett Magyarország életében.
– fogalmazott. Ugyanakkor szerinte hálával is tartozunk az elesetteknek, mert „a csatatéren kiontott magyar vér nem volt hiábavaló”.
Kövér a mohácsi tragédia egyik előzményét a korabeli magyar állam belső meggyengülésében látta. Mátyás király halála után szerinte meggyengült a központi hatalom, a vezető réteg megosztottá vált, a személyes érdekek sok esetben felülírták a közérdeket. „Cselekvő összefogás helyett” az irigység és a széthúzás bénította az országot, miközben a kötelességtudat és az áldozatvállalás egyre ritkábbá vált.
Ezzel állította szembe azoknak a katonáknak a magatartását, akik 1526. augusztus 29-én vállalták az ütközetet:
A korábbi házelnök azonban nemcsak magáról a csatáról, hanem az azt követő másfél évszázad hétköznapi túléléséről is beszélt. A vereség után is „rendre felkelt a nap”, az embereknek pedig tovább kellett élniük, megőrizniük önazonosságukat és továbbadniuk az életet a következő nemzedékeknek. Ebből vezette le beszédének egyik központi üzenetét: „A történelemből megtanulhattuk, hogy összetartozunk – jó és rossz időben egyaránt. A szabadság és a béke nem teremhet meg az egyes embereknek – csak a nemzet közösségének, együtt. Csak akkor maradhatunk meg, akkor boldogulhatunk, ha tudunk együtt és egymásért dolgozni.”
Úgy fogalmazott, hogy „a történelem ura a mohácsi csatatér veszteseit erkölcsi győztesekké emelte”, mert miközben az akkori győztes birodalom eltűnt, a csata veszteseinek utódai fél évezreddel később is magyarként élnek hazájukban.
Zárógondolatában a megmaradás feltételeit a keresztény hithez, az anyanyelvhez és a szülőföldhöz való ragaszkodásban jelölte meg: „Adja a Jóisten, hogy mindez a jelenben és újabb ötszáz esztendő múltán is erősítsen bennünket magyarokat azon bizodalmunkban, hogy ha keresztény hitünkben, anyanyelvünk és szülőföldünk iránti szeretetünkben és hűségünkben kitartunk, akkor minden körülmények között, bármilyen történelmi zivatarok vagy bármilyen körmönfont cselszövések ellenére is Szent István országa magyar ország marad.”
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!