2012. december 28., 14:562012. december 28., 14:56
Remus Pricopie – akiről épp a hét elején derült ki, hogy nem olyan formában vett részt egy amerikai egyetem képzésein, ahogy azt önéletrajzában feltüntette – ugyanis nem hogy nem hajlandó tüzetesebben kivizsgáltatni a kormányfő doktori disszertációját, amelyről három testületből kettő is megállapította, hogy szerzőjük vastagon másolt más művekből forrásmegjelölés nélkül, de inkább az egyik, a miniszterelnököt elmarasztaló testületet próbálja diszkreditálni.
Persze ez közvetlenül egyikünk életét sem befolyásolja, „csupán” azt jelzi, hogy morális szempontból nem várható lényegi javulás a közéletben, na és persze az országon rajta marad a bélyeg, hogy ez az a hely, ahol egy ilyen, máshol akár államfői lemondással is járó ügy simán, következmények nélkül elmismásolható.
Ami jóval közvetlenebbül befolyásolja majd az életünket, az jövőre is a gazdasághoz kapcsolódik. Nem szerencsés, hogy – decemberi választások ide, kormányalakítás oda – épp az arra az évre szóló költségvetés kidolgozása és elfogadása késlekedik, amelyben jelentős törlesztőrészleteket kell visszafizetni a gazdasági válság miatt felvett hitelek után. 2013-ban mintegy ötmilliárd eurót kell átutalni a külső hitelezőknek, az ezzel járó költésgvetési megszorításokat pedig a rendelkezésre álló európai uniós források lehívását és felhasználását hatékonyabbá tevő intézkedésekkel kellene kompenzálni – erre pedig idejében rá kellett volna készülni.
Magyar szempontból is fontos év a következő. Végre – akár Budapest bevonásával, de a döntéseket mindenképpen helyi tapasztalatok és helyzetismeret alapján meghozva – komolyan tárgyalniuk kell a szemben álló magyar politikai pártoknak arról, hogy egyrészt elfogadják egymás létjogosultságát, amelyet a magyar választópolgárok kisebb vagy nagyobb arányban, de voksaikkal is megerősítettek, másrészt végre meg kell állapodniuk arról, hol versenyezhetnek nyíltan egymással, és hol kell egységes erőt felmutatnia a magyarságnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok