A nyíltan felvállalt Unió-ellenesként közismert Jobbik április 6-ai előretörése apropóján nemzetközi szinten is sokan megkongatták a vészharangot, hogy a május végi európai parlamenti választás nyomán várhatóan nagy arányban kapnak helyet a brüsszeli törvényhozásban az euroszkeptikus pártok, politikusok.
2014. április 14., 20:032014. április 14., 20:03
2014. április 14., 20:042014. április 14., 20:04
Az aggodalom megalapozott, hiszen az európai egyesült államok eszméjét képviselőkkel – köztük találjuk például Traian Băsescut – szemben a nemzetek Európáját hirdetők Hollandiától Franciaországig, Nagy-Britanniától Németországig egyre szélesebb társadalmi rétegeket képesek megszólítani.
Ők azok, akik nem kérnek a „brüsszeli diktátumokból\", és akik legszívesebben holnaptól felszámolnák az EU-t, de legalábbis teljesen új alapokra helyeznék. Legyen szó a magyar radikális alakulatról, a holland Geert Wilders Szabadságpártjáról vagy a francia Marine Le Pen Nemzeti Frontjáról, a többség sokszor hajlamos azzal „elintézni\" őket, hogy szélsőségesek.
Holott már csak az EU jövője érdekében is hasznosabb lenne alaposabban elgondolkodni euroszkepticizmusuk okain. A brüsszeli eurobürokraták mélyrehatóbban megvizsgálhatnák, helyes válaszokat adtak-e a gazdasági világválság idején az országonként eltérő kérdésekre. Vagy arra, valóban az szolgálja-e az európai nemzetek érdekeit, ha minden téren Brüsszel akarja megmondani a „tutit\".
Egységes szabályozásra gazdasági, pénzügyi, szociális téren egyaránt szükség van, de nem mindegy, meddig terjed Brüsszel kontrollja. Ugyan mi indokolja például, hogy az EU eltöröltetné a házi pálinkafőzés adómentességére vonatkozó magyar szabályozást, amikor Csehországban adómentes a házi sörfőzés? De emlékeztethetnénk arra is, mekkora riadalmat okozott nemrég hazai körökben, hogy az Unió be akarta tiltani a román nemzeti eledel, a miccsként ismert csórékolbász előállítását.
És arról még nem is szóltunk, hogy Brüsszel továbbra sem hallja meg a nemzeti kisebbségek szavát, különösen érzékeny viszont a szexuális kisebbségek jogainak szavatolására. Jó lenne, ha a leendő uniós kormány és törvényhozás tagjaiban is tudatosulna: pusztán az egységes Európa szellemének megidézésétől nem érzik közelebb magukhoz az Uniót a kontinens polgárai.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!