2012. január 13., 10:402012. január 13., 10:40
A szakemberek Romániát az IMF éltanulójaként jellemezték, amely a feltételek teljesítése révén jó úton halad afelé, hogy egyenesbe kerüljön a gazdaság. Ám e feltételek teljesítése egyrészt durva megszorításokkal járt, másrészt kiszolgáltatottá tették az országot az IMF-fel szemben. A közalkalmazottak bérét 25 százalékkal csökkentették, majd elbocsátási hullám kezdődött a közszférában, miközben az államnak privatizálnia kell a stratégiai – zömmel energetikai – vállalatok jó részét, ami azt jelenti, hogy külföldi kézbe kerülnek. Hogy az IMF ellen „szabadságharcot” hirdető Magyarországot is valami hasonlóba akarják belekényszeríteni, az az Európai Bizottság szerdai bejelentéséből is valószínűsíthető.
Megállapítják: az ország ellen túlzottdeficit-eljárás indulhat, mivel az államháztartási hiány leszorítására tett eddigi, egyszeri intézkedések nem garantálják a tartós hiánykorrekciót. Magyarán: a bankadó és a magánnyugdíjvagyon állami kezelésbe vétele után a kormány nem ússza meg, hogy a lakosságot is érintő megszorító intézkedéseket hozzon. Mindez büntetésként is értelmezhető az „unortodox” gazdaságpolitika miatt, amelynek során a nyugati pénzügyi érdekeltségek jelentős érdeksérelmet szenvedtek. Ehhez hozzájárul a magyar kérdésekben a mérsékelten tájékozott – gyakran szándékosan félretájékoztatott – világsajtó hisztériakampánya, amelyben diktatúrát kiáltanak, és a sajtószabadság halálát vizionálják. Nem mintha a kormány nem köszönhetné jelentős mértékben magának is a jelenlegi helyzetet.
Az erőltetett iramú, gyakran kapkodó törvénykezés, a jó szándékú bírálatok figyelmen kívül hagyása, és az, hogy agresszívan, lekezelően viselkedett azon partnerekkel, akiktől most hitelt remél, egyáltalán nem segít most. Higgadt, racionális kommunikációval, a pátosz és a szabadságharcos stílus mellőzésével talán bővebb maradt volna a gazdasági és politikai mozgástere, és az ideológialag elvakult, tényismerettel alig, előre kialakult, elfogult véleménnyel viszont annál inkább rendelkező külföldi publicisták is kevésbé vehemensen támadnák.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.