2009. december 17., 10:262009. december 17., 10:26
Aki pedig nem idős, vagy beteg, és el akar utazni, jobb, ha közeli kapcsolatot alakít ki a szomszédjával, mert szép kis büntetést hozhat az angyal, ha nem takarítja háza előtt a járdát. Hiába, néha már csak törvénnyel lehet rákényszeríteni minket arra, hogy házunk táján rendet tartsunk.
Ma reggel örültem először, hogy nincs autóm, a lépcsőházból kilépve kellemes téli táj fogadott – már ami az ötven négyzetméteres zöldövezetet illeti – a parkolóban pedig munkába induló emberek ásták ki kocsijukat a hó alól. Boldogan hallgattam a friss hó ropogását, amíg ki nem értem a főútra.
Ott már jelentkezett a tipikusan városi kép: megolvadt, sáros lé mindenütt, ami csúszik, vizes, koszos, és lehetetlenség, hogy az autók ne fröcsköljenek le. Erőt vettem magamon, s eldöntöttem, hogy akkor sem mondok le a hó nyújtotta jóérzésről, s a fák tetejét bámulva örültem a felidézett emlékképeknek: disznóvágáskor vérfoltok a fehér havon, szánkózás után a kályha melege, a sárga gumicsizmám, amit akkor is hordtam, mikor már szorított, mert az csúszott a legjobban.
Ehelyett a hírek lesújtóan jellemzik a hó érkezését: útlezárások, késések, dugó, influenza, áramszünet. Még mindig nem tudjuk kezelni a saját fejlődésünket. Ha nem lenne annyi autó, nem lenne dugó, nem kéne megyénként 90 hókotró, ami így sem birkózik meg a feladatával, nem kéne sarat formálni a tiszta, friss hóból. De hát a kényelmünk nagy, inkább félórát tökölünk az autóval, míg elindulunk, aztán két órát csúszkálunk át a városon, s mindezt naponta kétszer.
Egy mese jut eszembe, talán Móra Ferenccé, ami a kíváncsi hópelyhekről szól. Úgy gondolták, hogy a kivilágított városban talán székkel is megkínálják, hintóba is ültetik. De másnap délre locspocs lett a hóból, kupacba rakták, s a mocskos hordalékot kivitték a városból, az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt, ragyogó fehéren.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.