
Komoly kérdőjeleket vet fel a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) professzionalizmusával kapcsolatosan az a magyarázat, amit arra adtak, miért is fényképezte maroktelefonjával a szolgálat egyik alkalmazottja Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert.
2013. augusztus 08., 19:092013. augusztus 08., 19:09
Az a kijelentés, miszerint az illető nem hivatali megbízást teljesítve, hanem szolgálaton kívül, szabad idejében készített „sztárfotókat\" az elöljáróról, legalábbis megmosolyogtató. Persze ez is előfordulhat, elvégre jelen sorok szerzője is írt már szabadsága alatt cikkeket. Emellett sok furcsa gyűjtőszenvedély létezik, van, aki bélyeget, van, aki a Csillagok háborúja-sorozathoz kötődő tárgyakat gyűjt, így lehet, hogy a szabadidejét töltő SRI-alkalmazott is csupán egy újabb darabot próbált megszerezni a magyar polgármesterek arcképeiből álló gyűjteményébe. Lehet, de nem valószínű.
A hajától fogva előrángatott magyarázat annyiban érthető, hogy a SRI nincs hozzászokva ahhoz, hogy a műveleti területen tartózkodó embereit csak úgy ukmukfukk lekapcsolja valamely agilis magyar polgármester, hiszen már megszokhattuk, hogy a magyar rendezvények többségén nélkülözhetetlen kellék az a civil, aki sem az ünneplő/tüntető tömeggel, sem az újságírókkal nem vegyül, viszont annál lelkesebben videózik.
Nem mintha ez elfogadható lenne egy jogállamban. Éppen ezért bosszantó, ahogy a romániai magyar közvélemény kommunikációs szempontból kezelte az ügyet. Egy ilyen botrányt – a román hírszerzés a városünnep ideje alatt is folyamatosan dokumentálja egy zömében magyarok lakta település elöljárójának tevékenységét – a román állam magyar közösséggel szembeni visszaéléseinek újabb bizonyítékaként lehetett volna a nemzetközi porondra kivinni. Ehelyett még a román sajtót sem voltunk képesek időben ráugrasztani az ügyre. Persze hírszerzésre minden államban szükség van. Azonban annak a valós nemzetbiztonsági veszélyekkel kell foglalkoznia, nem az alkotmányos gyülekezési jogukkal élő állampolgárokat kellene vegzálnia, még akkor sem, ha azok valamely kisebbségi közösséghez tartoznak. Már ha nem tekinti őket potenciális belső ellenségnek. Ez esetben ugyanis ismét csak kínos kérdések vetődnek fel a román állam „példás\" kisebbségpolitikájával kapcsolatosan.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!