2012. szeptember 21., 10:082012. szeptember 21., 10:08
A felvetés megfontolandó, hiszen egyértelmű: a gazdasági válság szorításában, a feljövőben levő hatalmas országokkal – Kínával, Brazíliával, sőt Oroszországgal is – a kisebb területű európai államok csakis szorosabb összefogással vehetik föl a versenyt.
A szorosabb együttműködés alapjai elvileg megvannak, hiszen az EU létező entitás, amelyen belül a tagok egy része közös fizetőeszközt használ, és mindegyik tagállam magáénak vallja az EU alapját képező demokratikus értékeket, a jogállamiság alapelveit. A baj csak az, hogy a legutolsó tényező legfeljebb papíron valósul meg.
Akad ugyanis olyan uniós tagállam, amely szabályos hadjáratot folytat állampolgárainak egy csoportja ellen. Szlovákiáról van szó, amely a könnyített honosításról szóló magyar törvényre válaszul olyan jogszabályt alkotott, amely alapján megfosztható szlovák állampolgárságától a más ország állampolgárságát megszerző személy. Emellett – „bűntársával,” Csehországgal egyetemben – továbbra is szentnek és sérthetetlennek tekinti az 1945-ös, a magyar és német közösséget kollektív bűnössé nyilvánító Beneš-dekrétumokat.
Mindez jelzi, hogy az uniós csatlakozás nem hozta el a várt eredményeket a kisebbségvédelem terén. Igaz ugyan, hogy a közlekedés, és ezzel a magyar nemzetrészek közötti kapcsolattartás könnyebbé vált, de a jogfosztások továbbra sem szűnnek meg.
Márpedig nehéz szorosabb föderációt kérni olyan országok, nemzetek között, amelyek egyike-másika kollektív büntetéssel sújtja egy másik nemzethez tartozó polgárait. Ameddig a kisebbségi ügyek uniós szintű rendezésétől a saját kisebbségeik önrendelkezési törekvései miatt ódzkodó nyugat-európai EU-tagok az egyenlő jogok biztosításának hangoztatásán túl nem hajlandóak konkrét, számon kérhető és szankciókat is tartalmazó uniós szabályrendszert kidolgozását elfogadni, addig a szorosabb föderáció sem valósulhat meg teljes mértékben. Hiszen a szőnyeg alá söpört konfliktusok tovább izzanak, és politikailag is gyengítik a gazdaságilag amúgy is sebezhető szövetséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok