2011. április 20., 10:332011. április 20., 10:33
Ebbõl adódóan kevesebb rendõrre, biztonsági szolgáltatásra van szükség, magyarán, ahol nemcsak mondják, hanem valóban jólét van, ott alig látni az utcán egyenruhást. Mert ha jól mûködik ama sokat emlegetett szociális háló, akkor a társadalom peremére sodródott embertársaknak is van hol meghúzniuk magukat, illetve különféle segélyszervezetek jóvoltából még egy tányér ételt is adnak nekik napjában. Ha a rendszer jól mûködik, akkor nem botlunk lépten-nyomon koldusokba, akkor a gazdáknak nem kell félteniük a még be sem érett terményüket, mert senki nem lopja el a mezõrõl.
A nyugdíjasoknak nem kell drága biztonsági zárakat szereltetniük lakásuk bejárati ajtajára, és nem kell tartani attól, hogy a gyerek kezébõl az apja szeme láttára lopja el a kiflit a hasonló korú éhezõ társa. Sõt nyugodtan végig lehet sétálni az utcán – akár külföldi vendég társaságában is –, mert nem kell restelkedni amiatt, hogy egy kéregetõ „toprongy” szitkozódva és átkozódva köp utánad az utcán csak azért, mert éppen akkor valami okból nem üresítetted ki zsebeidet a zörgõ garasoktól. Akkora jólétrõl álmodni sem merek, mint amilyenrõl mesélt néhány évvel ezelõtt egy Svédországból látogatóba hazatért ismerõs, aki nevetgélve újságolta, hogy véletlenül nyitva hagyták a garázsajtót, s ily módon a lakást is, de nem izgatja magát, mert úgysem megy oda be senki.
Szóval erre nem vágyom, de arra igen, hogy ne kelljen rettegnem amiatt – fõleg télen –, hogy a hatalmas hátizsákkal az állomásra igyekvõ lányomat megtámadja valaki a csomagja miatt. És igen, arra is vágyom, hogy ne kelljen idõs, egyedül élõ édesanyám figyelmét felhívnom rendszeresen arra: „zárd be az ajtót napközben is!” Ám úgy tûnik, erre a problémára megoldással szolgálnak a törvények és az azokat alkalmazó önkormányzat, ugyanis kedvenc kisvárosomban is létrejött a helyi rendõrség. Ráadásul az egyenruhába bújtatott hét ember fogja segíteni a már eddig is nagy apparátussal mûködõ állami rendõrséget, illetve a szintén biztonsági szolgáltatásokat nyújtó csendõrséget. Szóval lesz közbiztonság, nem kell tartani attól, hogy külföldi vendégeink elõtt leégetnek a kéregetõk, mert õk aztán – természetesen a már meglévõ karhatalmiakkal karöltve és együttmûködve – visszaszorítják a bûnözést kisvároskánkban. Hogy közben mi lesz a jóléttel, hogy egyáltalán lesz-e, vagy sem?... No, errõl nem szól a fáma...
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!