Militarizált jólét

Ebbõl adódóan kevesebb rendõrre, biztonsági szolgáltatásra van szükség, magyarán, ahol nemcsak mondják, hanem valóban jólét van, ott alig látni az utcán egyenruhást. Mert ha jól mûködik ama sokat emlegetett szociális háló, akkor a társadalom peremére sodródott embertársaknak is van hol meghúzniuk magukat, illetve különféle segélyszervezetek jóvoltából még egy tányér ételt is adnak nekik napjában. Ha a rendszer jól mûködik, akkor nem botlunk lépten-nyomon koldusokba, akkor a gazdáknak nem kell félteniük a még be sem érett terményüket, mert senki nem lopja el a mezõrõl.

A nyugdíjasoknak nem kell drága biztonsági zárakat szereltetniük lakásuk bejárati ajtajára, és nem kell tartani attól, hogy a gyerek kezébõl az apja szeme láttára lopja el a kiflit a hasonló korú éhezõ társa. Sõt nyugodtan végig lehet sétálni az utcán – akár külföldi vendég társaságában is –, mert nem kell restelkedni amiatt, hogy egy kéregetõ „toprongy” szitkozódva és átkozódva köp utánad az utcán csak azért, mert éppen akkor valami okból nem üresítetted ki zsebeidet a zörgõ garasoktól. Akkora jólétrõl álmodni sem merek, mint amilyenrõl mesélt néhány évvel ezelõtt egy Svédországból látogatóba hazatért ismerõs, aki nevetgélve újságolta, hogy véletlenül nyitva hagyták a garázsajtót, s ily módon a lakást is, de nem izgatja magát, mert úgysem megy oda be senki.

Szóval erre nem vágyom, de arra igen, hogy ne kelljen rettegnem amiatt – fõleg télen –, hogy a hatalmas hátizsákkal az állomásra igyekvõ lányomat megtámadja valaki a csomagja miatt. És igen, arra is vágyom, hogy ne kelljen idõs, egyedül élõ édesanyám figyelmét felhívnom rendszeresen arra: „zárd be az ajtót napközben is!” Ám úgy tûnik, erre a problémára megoldással szolgálnak a törvények és az azokat alkalmazó önkormányzat, ugyanis kedvenc kisvárosomban is létrejött a helyi rendõrség. Ráadásul az egyenruhába bújtatott hét ember fogja segíteni a már eddig is nagy apparátussal mûködõ állami rendõrséget, illetve a szintén biztonsági szolgáltatásokat nyújtó csendõrséget. Szóval lesz közbiztonság, nem kell tartani attól, hogy külföldi vendégeink elõtt leégetnek a kéregetõk, mert õk aztán – természetesen a már meglévõ karhatalmiakkal karöltve és együttmûködve – visszaszorítják a bûnözést kisvároskánkban. Hogy közben mi lesz a jóléttel, hogy egyáltalán lesz-e, vagy sem?... No, errõl nem szól a fáma...