Az ember nem tudhat mindent, sőt nem is kell mindent tudnia. A polihisztorok ideje lejárt, az ókori filozófiai hitvallás – tudatában vagyok tudatlanságomnak – önáltatásként, önfelmentésként éli reneszánszát.
2013. június 18., 10:372013. június 18., 10:37
Holott manapság elég egy kattintás, és kérdés nem marad megválaszolatlanul.
Kolléga vihogására kapjuk fel a fejünket, a fuldokló röhögés alapján a poén garantált. Budapesti „pályatárs” telefonált: ugyan segítsünk rajta, cikket ír, de nincs helyismerete, adjuk meg neki Mikó Imre telefonszámát. Megkérdezné a jogvédelmi szolgálatáról, amely már sokadszor hozza rá a frászt a bukaresti futballszövetség vezetőire, mert mindig feljelenti, hol a diszkriminációellenes tanácsnál, hol a FIFA-nál a román szurkolók rasszista, soviniszta megnyilvánulásait. Hüledezünk, kételkedünk, de a kolléga erősködik: nem vicc, valóban a kiváló jogász, író, politikus, a kisebbségi jogvédelem tudora elérhetősége kellett volna, ami – a tudomány jelenlegi állása szerint legalábbis – lehetetlen, tekintve, hogy már 35 éve nem él.
Persze járhattunk volna úgyabbul is, ha például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítása kapcsán egy szakmailag lelkiismeretes anyaországi kolléga a névadót, a 19. században élt grófot, Erdély főkormányzóját akarta volna megszólaltatni. Hogy ilyen mégse fordulhat elő? A marosvásárhelyiek a megmondhatói, miként tették tűvé a várost 1990 márciusában a hodáki román parasztok a két Bolyai után, hogy Sütőhöz hasonlóan megleckéztessék őket.
Bizony az se volt nagyon vicces. Sokszor hallani-olvasni az Orbán-kormány által bevezetett Határtalanul! programot lefitymáló véleményeket, sokan felesleges „magyarkodásnak” tartják tanulmányi kirándulás keretében külhoni magyar közösségekhez utaztatni a magyarországi diákokat. Pedig a vendéglátó erdélyi fiatalok sokat mesélhetnének az olyan sablonkérdésekről, mint például „és otthon a szüleitekkel magyarul beszéltek?” Amelyek mind arról tanúskodnak, hogy az anyaországi fiatal nemzedék – és sajnos nemcsak – jelentős részének halvány lilája a határon túli nemzettársairól. A közös történelemről, nagyjainkról ne is beszéljünk. Holott néhány napos tapasztalatcsere máris elegendő, hogy soha többé ne tévesszék össze Kolozsvárt Kaposvárral vagy bármelyik Mikót a szleng kérdőszóval.
Tudniillik ennyit azért illik tudni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!