Az ember nem tudhat mindent, sőt nem is kell mindent tudnia. A polihisztorok ideje lejárt, az ókori filozófiai hitvallás – tudatában vagyok tudatlanságomnak – önáltatásként, önfelmentésként éli reneszánszát.
2013. június 18., 10:372013. június 18., 10:37
Holott manapság elég egy kattintás, és kérdés nem marad megválaszolatlanul.
Kolléga vihogására kapjuk fel a fejünket, a fuldokló röhögés alapján a poén garantált. Budapesti „pályatárs” telefonált: ugyan segítsünk rajta, cikket ír, de nincs helyismerete, adjuk meg neki Mikó Imre telefonszámát. Megkérdezné a jogvédelmi szolgálatáról, amely már sokadszor hozza rá a frászt a bukaresti futballszövetség vezetőire, mert mindig feljelenti, hol a diszkriminációellenes tanácsnál, hol a FIFA-nál a román szurkolók rasszista, soviniszta megnyilvánulásait. Hüledezünk, kételkedünk, de a kolléga erősködik: nem vicc, valóban a kiváló jogász, író, politikus, a kisebbségi jogvédelem tudora elérhetősége kellett volna, ami – a tudomány jelenlegi állása szerint legalábbis – lehetetlen, tekintve, hogy már 35 éve nem él.
Persze járhattunk volna úgyabbul is, ha például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítása kapcsán egy szakmailag lelkiismeretes anyaországi kolléga a névadót, a 19. században élt grófot, Erdély főkormányzóját akarta volna megszólaltatni. Hogy ilyen mégse fordulhat elő? A marosvásárhelyiek a megmondhatói, miként tették tűvé a várost 1990 márciusában a hodáki román parasztok a két Bolyai után, hogy Sütőhöz hasonlóan megleckéztessék őket.
Bizony az se volt nagyon vicces. Sokszor hallani-olvasni az Orbán-kormány által bevezetett Határtalanul! programot lefitymáló véleményeket, sokan felesleges „magyarkodásnak” tartják tanulmányi kirándulás keretében külhoni magyar közösségekhez utaztatni a magyarországi diákokat. Pedig a vendéglátó erdélyi fiatalok sokat mesélhetnének az olyan sablonkérdésekről, mint például „és otthon a szüleitekkel magyarul beszéltek?” Amelyek mind arról tanúskodnak, hogy az anyaországi fiatal nemzedék – és sajnos nemcsak – jelentős részének halvány lilája a határon túli nemzettársairól. A közös történelemről, nagyjainkról ne is beszéljünk. Holott néhány napos tapasztalatcsere máris elegendő, hogy soha többé ne tévesszék össze Kolozsvárt Kaposvárral vagy bármelyik Mikót a szleng kérdőszóval.
Tudniillik ennyit azért illik tudni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!